2026.02.16. – Moderniskola – Amikor a kutya nem vendég, hanem fejlesztőtárs: interjú

Az „állati jó segítők” sorozatunk mai részében arról lesz szó, hogyan válhat egy terápiás kutya valódi fejlesztő partnerré a pedagógiai környezetben. A dr. Juharos Ágota által vezetett Kutyával egy mosolyért alapítvány munkája nem csupán arról szól, hogy néhány négylábú meglátogatja az iskolát vagy óvodát – hanem arról, hogyan oldja a hangulatot, nyitja meg a gyerekeket és segíti a közös tanulást. A beszélgetésben feltesszük a kérdéseket, amik tényleg számítanak: mikor működik a kutyás jelenlét pedagógiai eszközként, mikor csak hangulatfokozó, és hol van a határ aközött, hogy „cuki vendég” és „intézményi partner” legyen egy terápiás kutya.

Mi az első dolog, amit meg kell érteni egy iskolának/óvodának, mielőtt terápiás kutyát hív be az intézménybe?
Mi a különbség szerinted egy „cukiskodó bemutató” és egy tudatos, pedagógiai célú kutyás foglalkozás között?

Röviden a különbség a tudatos kutya választás utáni  tudatos kb. 2 éves mindennapos munkával járó kiképzésben, az optimális tartási, etetési és kutya jólétének egészségének speciális megőrzésében, a gazda-felvezető tanulásában és felkészülésében odaadásában és segíteni akarásában van. Egy egyszerű kedves aranyos családi kutya is nagyon kedves , lehet simogatni, de nem árt , ha tudjuk, hogy ha a kutya és a felvezetője nincsen felkészítve és kiképezve arra, hogy extrém körülményekben is kontrolláltan és megbízhatóan viselkedjen, akkor érhetik meglepetések a résztvevőket. Arról nem beszélve és nem mellékesen, hogy a kutyának esetleg milyen nehézségét okozhat egy egy szituáció, amit kellő felkészülség vagy ismeret hiányában vagy felismer a gazda vagy nem, vagy ki tudja venni és oldani a kutyát ebből vagy nem.

A  „cukiskodó bemutató”   kutyát a gazda vagy az iskola vezetősége felelősségére viszik be egy intézménybe.  A kiképzett, tanúsítvánnyal rendelkező segítő kutya pedig az őt és a felvezetőjét kiképző szervezet felelősségére dolgozik és megy be egy intézménybe.

Ezek a „technikai „ különbségek.

A hatást nézve alapvető különbség van és ez elsősorban a foglalkozás célja szerinti különbség. Cuki kutya esetében egy lehet a cél, hogy a kutya jelenléte, a simogatása kellemes érzéseket keltsen a résztvevőkben és megcsodálhassák a négylábú társaink felépítését, szőrét, kedves tekintetét, meséljenek róla mit eszik, jó esetben a kutyatartásról egyéb információkat kapjanak. Tehát a cél  egy kellemesen eltöltött óra.

A képzett kutyával végzett tudatos, pedagógiai célú kutyás foglalkozásnak pedig mindig van egy  vagy több konkrét célja, amit el akarunk érni a klienssel, és ebben, mint motivációs társ van jelen a kutya. Egy példával tudnám ezt elmagyarázni pl. a nem beszélő gyermeket szeretnénk tanitani – kellő motiváció esetén a kutyának fog utasításokat adni, beszélni fog hozzá, motiválttá teszi, hogy megszólaljon hiszen akkor a kutya megcsinálja, amit kér, ami nagy örömöt jelent neki. Ehhez viszont a kutyának meg kell csinálni, amit a gyerek kér. Ülni feküdni, állni, pacsit adni, forogni, pörögni, labdát visszahozni, láb között slalomozni,  és még nagyon sok mindent, amit egy gyereknek is végre kell, hogy hajtson még akkor is ha a kimondott szó és utasítás még nem teljesen tökéletes, ha az irányító mozgás még esetleg csetlő botló is.

De ugyanilyen cél lehet egy óvodás csoportnak gyakorolni a téri orientációt – pl.  a kutya ül elé, mögé, alá, rá stb, vagy jobb vagy bal oldalra megy, jön stb. vagy egy iskolai osztályban lehet cél az osztályközösség erősítése, az SNI gyermek felzárkóztatása-  kutya közös játékokat játszik a gyerekekkel, közösen vesznek részt feladatok megoldásában stb.

Fontos feladata egy ilyen kutyának az is, hogy amikor kell nagyon türelmesen várjon. Ha pl. kölesgolyót fújnak felé kúszó gyerekek,  várja amíg a szájába nem irányítják a kis csücsőrítő ajkak, vagy éppen a helyes feladat megoldó lapra ráhelyezett jutalomfalatot is csak akkor veheti el, ha a gyerek elmondta a megoldást és ez bizony nem mindig megy egy -két pillanat alatt.

Összefoglalva: a tudatosan felépített kutyás foglalkozás a meghatározott cél elérése érdekében történik, melyhez a kiképzett kutya adja a motivációt és a segítséget. A cél a fejlesztés a rehabilitáció, a habilitáció érdekében történik. A kutya kiválasztása és kiképzése arra irányul, hogy ezeben a helyzetekben odafigyeléssel, türelemmel és örömmel hajtsa végre a kért feladatokat.

Gondolhatjuk azt, hogy a kutya jelenléte „csak jó hangulatot csinál”. Mit mondanál ennek az érvelésre? Mikor tud egy terápiás kutya tényleg tanulási vagy érzelmi fejlődést támogatni?

Akkor tud a jó hangulaton kívűl fejlődést is támogatni, ha a kiképzése során olyan feladatokra is meg van tanítva, amit a tanulási folyamat során motivációként fel lehet használni és ezt a kutya bármilyen helyszínen bármilyen körülmények között képes végrehajtani. Így tud kellő motivációt nyújtani a résztvevők számára, kellő sikerélményt biztosítani az önálló feladatoknál. A felvezető feladata, hogy a kutyát erre felkészítse a kiképző szervezete vezetésével, és ezután a kutyát olyan képzettségi állapotba tartsa, hogy az a munkáját örömmel, boldogan készségesen elláthassa éveken át.

Milyen reakciókat látsz a gyerekek viselkedésében, amikor először találkoznak egy terápiás kutyával egy foglalkozáson? Vannak olyan esetek, amikor a kutya jelenléte nem hozza meg a várt hatást?

Ez nagyban függ attól, hogy kikből áll a célcsoport, hogy mi a célja a foglalkozásnak, hány gyermek vesz részt, hol és milyen körülmények között. Azt biztosan mondhatom, hogy az elmúlt 15 évben megtartott több ezer különböző típusú foglalkozás egyikén sem volt olyan, amelyiken valamilyen pozitív hatást, eredményt ne tapasztaltunk volna. A gyermekek genetikusan kötődnek a természethez és így szeretik az állatokat is. Lehet, hogy már valamilyen rossz tapasztalat miatt esetleg kezdetben tartanak tőle, de szinte minden esetben az óra végére a korábban tartózkodó gyerekek többsége is beáll a közös játékokba a kutyával, vagy ha  ennyire egy óra alatt nem is oldódott fel, de egy simogatást és egy mosolyt már a búcsúzásnál biztosan kap tőle a kutyus. Egy-egy osztályban az első foglakozás alatt – elsősorban a pedagógusok visszajelzése alapján tudjuk ezt, hisz mi nem ismerjük  a gyerekeket – már érezhető a kutya által generált jó közérzet és az egymás közti kommunikácó változása. Nincsen vita, nincsen kirekesztés nincsen megkülönböztetés, a kutyával mindenki együtt, közösen vesz részt a feladatokban, a játékban. Ezért lehet egy rendszeres állatasszisztált pedagógiai programot alkalmazni pl. egy általános iskolában vagy akár gimnáziumban is az élményszerű ismeret megszerzésén túl az osztályközösség erősítéséhez, integráció segítéséhez.

Egy előre eltervezett céllal történő állatasszisztált kutyás foglalkozásnak az eredményét hosszú távon érdemes értékelni, erről a gyermekekkel foglalkozó pedagógusok tudnak beszámolni, de mi kutyás felvezetők is látjuk, hogy egy-egy gyermek estében vagy egy csoportban milyen változásokat ér el a rendszeres látogatás. Pontosabb és koncentráltabb a feladatvégrehajtás, fejlődik a kutyával való kommunikáció, amiről a kutya azonnal ad visszajelzést, a finommotorika fejlődik a jutalom falat adásával, a simogatás a póráz kezelés mind mind a mozgásfejlesztésben látható eredményt hoz. Az önállóság, egy élőlény irányítása hatalmas sikerélmény a gyermeknek, az állattól a visszajelzésén  a feltétel nélküli odaadásán és szeretetén keresztül a gyermek önbizalmát növeli. Türelemre tanít, nyugodtan várnak, hogy sorra kerüljenek, megtanulják hogy az állat körül csendben, nyugodtan kell viselkedni, figyelni kell az állat jelzésire, ezen keresztül az empátiás készségük fejlődik, megtanulják, hogy szeretettel és pozitív jutalmazással bármit el lehet érni, míg az agresszív viselkedés éppen ellenkezőjét éri el, az állat el fog húzódni, nem fogja keresni a társaságát. Ezt mind akár egy óra alatt is már meg tudjuk figyelni egy egy foglalkozáson.

Ha egy iskola komolyan gondolja a kutyás órák bevezetését, hol kezdődnek el a valódi felkészülési feladatok? Ti miben tudtok segíteni?

Van egy elsősorban pedagógusoknak összeállított képzésünk, melynek címe „ A kutya, mint segédtanár”. Korábban oktatási hivatal által akkreditált képzés volt, jelenleg hivatalos felnőttképzésként tartjuk minden évben. Ezen a 30 órás képzésen tudjuk megismertetni a pedagógusokat a módszer lényegével és hatásaival. Ez alapján el tudják dönteni, hogy szeretnék e alkalmazni a rájuk bízott gyermekek nevelésében, oktatásában , és ha igen akkor hol tuják a kapcsolatot felvenni ilyen szervezetekkel, akik ezt a típusú segítő kutyát képzik. Ha mind a két fél tudja, hogy mit várhat el egy kutyától segítségként és mire képes, milyen hatása várható a kutya jelenlétének az osztályteremben, akkor tudnak hatékonyan együtt dolgozni a kutya felvezetőjével. És ez fordítva is igaz, a kutya felvezetőjének is tisztában kell lenni a célcsoport összetételével és a céllal,  éppen ezért a mi alapítványunknál a    terápiás foglalkozásokban ill. állatasszisztált oktatásban résztvevő  segítő kutya felvezetőinknek ez egy kötelező elméleti képzés a tanúsítvány megszerzésének feltétele.

Mit üzensz azoknak a pedagógusoknak, akik félnek attól, hogy a kutya jelenléte „lefoglalja” a gyerekek figyelmét a tananyagtól? Hogyan lehet ezt a dinamika pedagógiai erőforrássá formálni?

Próbálják ki és már az első órán látni fogják, hogy a figyelem nem elterelődik, hanem sokkal koncentráltabbak a gyerekek és a kutya várható jutalmazásáért még jobban figyelnek a helyes feladat megoldásra. A kutya csak segíti hogy a feladat ne egy stressz helyzet legyen, hanem „játék a kutyával” . Ahhoz , hogy a pedagógus ezt úgy tudja alkalmazni, hogy valóban azt a célt szolgálja , amire szánjuk, tisztában kell lennie a módszerben rejlő lehetőségekkel. A kutyával való interakció során megjelenő hormonális változásokkal, mely  a stressz csökkenését eredményezi,  a fent leirt hatásokkal, melyet megismerhetnek pl. a képzéseinken is.

Tippelj egy kicsit: ha húsz év múlva visszanézünk erre a programra, mit szeretnél, hogy az iskolák és óvodák leginkább megértsenek a terápiás kutyás foglalkozások értékéből? Mi legyen az, amit soha ne „futó jelleggel”, hanem tudatosan építsenek be?

Nem tippelek, hanem tudom, hiszen ha nem is 20, de 15 évre már vissza tudunk tekinetni, hogy aki visszanéz az elmúlt  20 évre és alkalmazta a rábízott gyermekek oktatásában fejlesztésében a kutyás terápiát, az kisregényt írhat az elért eredményekből, és tapasztalatokból, melyek zöme biztosan pozitív lesz és számos csodás  eredményről számolhat be. Ebbe az is beletartozik, aki csak „futólag” vagyis osztályában csoportjában csak egy egy alkalomra hivja meg a kutyát és felvezetőjét. Olyan órát tudunk nekik biztosítani ebben az esetben is, ami nyomot hagy a gyermekek lelkében és lehet rá építeni több foglalkozást is, akár a kutya jelenléte nélkül is.  Erre külön programunk van , melyről szeretettel ajánljuk az ingyenesen letölthető ROF ( Rendkívüli OsztályFőnöki óra) kézikönyvünket, mely megtalálható ITT: https://kutyavalegymosolyert.hu/alapitvany/rof-kezikonyv/

Egy biztos, akár  futólag akár  rendszeresen is , de mindenképpen a gyermekek épülésére szolgálhat egy erre a feladatra kiképzett kutya és a feladatra felkészített felvezető látogatása a gyermekcsoportokban.

---

A sorozatot szerkeszti és tördeli Tóth Éva főszerkesztő.