Rólam:
Sziasztok! Az én nevem Piszok. Nem mindig volt ilyen szép és boldog életem, mint most.
Pici koromban, körülbelül félévesen az idősebb kutyatársammal együtt kidobtak minket az utcára, és végül egy telekre szöktünk be, ahol szerencsére mindig volt kitéve macskakaja és víz. Ez mentett meg minket.
A gazdim édesapja talált ránk másnap, mikor lement a hobbiba füvet nyírni. Koszosak voltunk, a szőrünk összeállt, és úgy néztünk ki, mint két elhagyott rongy. De ő hazavitt minket. Ott kaptam először igazi szeretetet, otthont és gondoskodást. Így lett a nevem Piszok, mert bizony nagyon piszkosan érkeztem
Egyéves korom óta járok kutyaiskolába a gazdimmal, ahol sokat tanulunk együtt. Imádom a foglalkozásokat, de leginkább a gyerekeket szeretem. Velük lenni számomra a legnagyobb boldogság