Tovább a captain.hu-ra

Van egy fiú a környezetemben, aki egészen páratlan viszonyban van a kutyákkal. Minden, még a legforróvérűbb fajta is azonnal megszereti. Keresi a társaságát, szűköl, ha elmegy mellette, és nem simogatja meg. Lehet 50 centis, vagy 60 kilós az a kutya, olyan nagyon várja mindegyik a találkozást ezzel a fiúval, ahogy egy ember keresi a neki fontos másikat. „Biztos nagyon jó kisugárzása van ennek a fiúnak, amit éreznek az állatok”- felel a példámra válaszul Horváth-Tóth Boglárka, aki maga is kutyával asszisztált tréningeket szervez, és nagyon jól ismeri az ember, és a kutya közti, bonyolult kapcsolatot. 

A kutya a nyugalmat, kiegyensúlyozottságot keresi

A szakember szerint komoly tudományos háttere van a kutyákkal való örömteli együttlétnek. A simogatás oxitocint szabadít fel, és ez növeli az ember boldogságérzetét. „Az állat ott szeret lenni, ahol nyugalom van. Ő maga kiegyensúlyozott lény, és a biztonságot keresi.” Ez a tény az, ami miatt nagyon jól használható vezetőfejlesztésre is. Az állat az igazi, a stabil vezetőt keresi. 

Azonban Horváth-Tóth Boglárka ma már, kutyás trénerként azt is látja, hogy szocializált világunkban kevés vezető helyezi/helyezheti ezekre az alapokra a hangsúlyt. 

A szakember régen HR területen, és belső tréneri pozícióban dolgozott, az állatokkal való kapcsolata már születése óta tart. Mostanra a két terület összeért, és vezetőfejlesztéssel és készségfejlesztésekkel is foglalkozik. Az állat-asszisztált módszerük lényege, hogy a hét különböző fajtájú kutyával a visszajelzéseket színesítik. „Élményt adunk, de ez nem öncélú, hanem azért generáljuk ezt a helyzetet, mert ebben a fázisban a legkönnyebb a tanulás. Itt születnek meg azok a gondolatok, amelyek tovább viszik a fejlődést.”

A félelmet is könnyebb kezelni kutyával. Elég csak arra gondolni, hány olyan helyzet adódik az életben, amikor félelmet érzünk. Sokan, egy-egy régi, rossz emlék miatt félnek a kutyától. De ezt a félelmet meg kell tanulni leküzdeni, hiszen az élet/munkafeladatok közül is jópárnál le kell győzni a feltornyosuló rettegést. 

A kutya munkája a kocsiba beüléskor kezdődik

Egy tréner annyi napot vállalhat, amennyi a naptárába befér. De a kutyával való fejlesztésnél ezt nem lehet megtenni, mert – Horváth-Tóth Boglárka szerint – az állat munkája a kocsiba beüléstől a kocsiból való kiszállásig tart, és közben záporoznak rá a – számára – nem természetes ingerek. „Nem szabad túlingerelni egy kutyát”, mert hiába tanítják önkontrollra, ha egész nap figyelniük kell, hamar elfáradnak. Több időt kell szánni az ő regenerálódásukra ahhoz, hogy mindig farkcsóválva, jókedvűen vehessenek részt a tréningeken. 
Horváth-Tóth Boglárka korábban HR-területen dolgozott
Horváth-Tóth Boglárka azért kezdett kutyával asszisztált tréningeket tartani, mert hiányoztak számára – belső trénerként – azok a fajta visszajelzések, amelyek a maguk valójában megmutatják egy-egy ember jellemét, viselkedésének hatását. 

Míg egy vezető juttatásokkal motivál, addig a kutyáknál nincs (mindig) jutalomfalat! Ezektől az állatoktól „tiszta tükröt” kapnak azok, akik velük dolgoznak. A motiváció, a türelem, az irányítás képessége a maga valójában mutatkozik be. Ami külön érdekesség, hogy az embertárstól kapott visszajelzés vagy sokszor irreális, hiszen játszmákon, szerepeken alapszik, vagy annyira kemény, hogy pszichésen nem feldolgozható. Addig egy „nagyon nagy vezető” a hatkilós kutyával szemben tehetetlen. Irányítani nem tudja, motiválni képtelen. Ezt a tapasztalatot könnyebben elfogadja, mint az emberi visszajelzést és változik, változtat. Ha ezt a tudást a beosztottjaival való kapcsolatba is be tudja vinni, nyert ügye lesz.

Nem lovaglás, hanem lóval asszisztált tréning

Szintén állatokkal, csak „egy számmal nagyobbakkal” dolgozik Suhai Gábor, pszichológus, coach, szervezetfejlesztési tanácsadó. Már több mint 10 éve végez fejlesztést a lovakkal a szakember. Most már nemzetközi szinten elismert módon képez lovas trénereket is. 

Míg a ló asszisztálta képzésekhez nem szükséges lovas tudás, addig Suhai Gábor szerint a lovastréneri, -coach-i tudásnak része kell legyen a biztos lovas ismeret is. Nehéz ugyanis integrálni a kétféle tudáskészletet úgy, hogy a lovakkal kapcsolatban nincs a fejlesztőnek mély, saját tapasztalata. Már csak azért is fontos ez, mert a lóval való tevékenykedés „veszélyes üzem”. Ha egy indoor tréning során feldől a flipchart tábla, kicsit sajog a résztvevő, vagy a tréner lába. De ha egy 600 kilós ló okoz sérülést, az akár végzetes is lehet. Ezért elvárás attól, aki lovastréner szeretne lenni, hogy „mindhárom járómódban lovagoljon biztonsággal”- ez a belépési kritérium. 
Suhai Gábor 10 éve fejleszt lovakkal
Aki azonban a ló asszisztálta képzésen, tréningen vesz részt, annál ez nem lehet alap, hiszen nem lovagolni tanulnak a résztvevők, hanem önismeretet, és – vezetők esetén – az ő, speciális vezetői készségeiket fejlesztik.

„Tisztán, érzékenyen jelzik vissza, milyen a számukra az, amit én csinálok” 

A ló jelenlétének az oka a tréningen ugyanaz, mint a kutyáknál: visszajelzést ad. „Egy lovat elvezetni egyik pontból a másikig mindenkinek kihívást jelent. Megmutatja, mennyire figyelek magamra, a partneremre, hogyan jelzek történést, hatásokat, és hogyan módosítok utasításokat: mit értek meg önmagamból és a másikból”- ez már lényegesen több, más, mint a puszta lovas, vagy akár kommunikációs technika. 

Tipikus fejlesztési fókusz a hatékony „people management”, az asszertivitás fejlesztése, a coaching szemléletű vezetővé válás. „A legtöbb megbízásunk a vezetői szereppel, a hatalommal való viszonyhoz kötődő téma”- sorolja az elmúlt évek ilyen irányú tapasztalatát Suhai Gábor. De a változásmenedzsment és az együttműködés-fejlesztés is fontos terület. 

Sok megrendelő azért keresi Gábort, mert egyszerűen „túltrénelt” már a csapata, és olyan módszertant keres, ami izgalmas, újszerű, de ugyanakkor sugárzik róla az is, hogy valós fejlesztési céllal működik.„Általában azok a partnereink, ahol a cég az extrémebb tréningmódszertanoktól sem idegenkedik, hiszen ez egy elsőre valóban annak tűnő, élmény-alapú tréningműfaj”. 

A ló, mint katalizátor

Bár első ránézésre kalandos a képzés, de az ott szerzett tapasztalat garantáltan tudatosul és beépül. „A lóban az a jó, hogy fogalma sincs arról, hogy aki vele „babrál”, az milyen társadalmi vagy szervezeti státusszal bír. Nincs olyan elvárásrendszere, ami ezt befolyásolhatná”- mondja a tréner. Minél magasabban helyezkedik el valaki a ranglétrán, annál kevesebb tiszta és hiteles visszajelzésben van része, helyette lobbizás, vállalati politika, érdekvezéreltség, hízelkedés szövi át azt, amit kap. Éppen ezért a lóval való találkozás során a szakember szerint gyakran meglepő a vezetők számára mindaz, amivel szembesülnek. „Számtalan felsővezetővel találkoztam, aki addig magabiztosan, de kevésbé hatékonyan működtette a kapcsolatait a munkatársaival, és a lovastréningen tudatosította, hogy mást, máshogyan kell tennie. Változtatott, és ma már jobb az, amit korábban rossznak gondolt”- összegezte a szakember a lóval asszisztált képzés hatását. A ló mélyen közvetít érzéseket, éppen ezért vált – még a lovastréninget, -coachingot megelőzve – terápiás „eszközzé”. Az egyik legnagyobb kihívás is ehhez kapcsolódik. Suhai Gábor szerint nagyon erős tanácsadói kerettartásra és tudatosságra van szükség ahhoz, hogy a közös munka során ne engedjék terápiás mélységekbe a folyamatot.

Mindenféle gyerekeknek segít a terápiás állat

8-9 évvel ezelőtt kezdett el kutyákkal, azok kiképzésével foglalkozni Juharos Ágota, aki ma is aktívan dolgozik radiológusként, a Kecskeméti Honvéd Kórházban, mint osztályvezető főorvos. Először a saját, házőrző kutyáikkal jártak kutyaiskolába, és mire 2010-ben megszervezték a terápiás segítő állatok vizsgáztatásának a rendszerét, Juharos Ágota „mindent tudott” a kutyakiképzésről. Azóta foglalkozik terápiás kutyákkal is. 

A terapeuta a kezdetektől nagyon szerette a gyerekekkel való, állat-asszisztált foglalkozásokat. „Nincs olyan alkalom, olyan óra, ami sikerélmény nélkül telne el”- foglalta össze az 5 év eredményét. Ma már 19 vizsgázott, és 6 tanuló, csupa felkészült állattal dolgoznak az ország 7 városában és környékükön. 

Matekóra Bobival

Van, ahol bemutatókra mennek, döntően osztályfőnöki órákra. Az állat-asszisztált aktivitások célja a megismertetés és hogy mindenki jól érezze magát. A következő szintje a közös munkának az állat-asszisztált terápia. Itt a fogyatékkal élő, különösen az autista gyerekeknél értek el rendkívüli eredményeket. A kommunikációjukat kinyitotta, és becsatornázta az állat. „Volt olyan fiú, aki 11 évesen a kutya hatására kezdett el beszélni”- meséli a jó történetet Juharos Ágota. Egy fejlesztő iskolába rendszeresen, szerda reggelenként visszajárnak, és a tízfős, középsúlyos, és súlyos értelmi fogyatékkal élő gyerek kap a kutyás órán keresztül közösségformálást. 
Bobi, az osztálytárs
Az SNI-s gyerekeknek is jót tesz a kutya jelenléte, és az egészségeseknél is csak jó tapasztalatokat gyűjtöttek az úgynevezett „Iskolaprogram” során. A kecskeméti, Magyar Ilona Általános Iskola első osztályában indult, majd 5 osztályossá bővült a kezdeményezés. Jelenleg, Kecskeméten 12 osztályban, a matematika, az olvasás, és a testnevelés órákon vesznek részt kutyákkal. 
Állatok az osztályban
Óraterv alapján, a különböző feladatokhoz „szállnak be” a segítő kutyusok. „Bobi mára osztálytárs lett”- foglalta össze a tapasztalatokat Juharos Ágota. Nem is hinnénk el, de olyan gyerekek kaptak kedvet az iskolai munkához, és kerültek a motivációs lista elejére, akik előtte súlyos lemaradásban voltak. 

Kórházban, megnyugtatásul

Szintén gyerekekkel kapcsolatos a negyedik fajtája a kutyás tevékenységüknek. Juharos Ágota – már csak főfoglalkozása miatt is- a kórházak világát ismeri. Tudja, hogy mennyire fontos az érzelmi támasz a felépülésben. Éppen ezért harcolta ki, hogy onkológiára, gyerekosztályra bejárhasson terápiás kutya.

„Volt olyan eset, amikor kutyás riasztást kaptunk, mert 3 órája sírt egy gyerek a gyerekosztályon. A yorkija otthon maradt, és nagyon hiányzott neki. Azt a kolléganőt küldtük, aki ezt a tevékenységét egy ugyanolyan fajtájú állattal végzi. Az ő yorkiját meglátva egyből megnyugodott a kisgyerek. Bebújt vele az ágyba, és így már el tudott aludni”.