2016.10.06. Hírös.hu – Kutyák a könyvtárban

 Katona József KönyvtárKecskemétKutyával egy Mosolyért Alapítványkutya

Kutyák a könyvtárban

Megjelent a Kutyával Egy Mosolyért Alapítvány könyve, melynek bemutatójára az Országos Könyvtári Napok rendezvény keretében került sor. A könyv megszületéséről, vagyis a munkájukról meséltek az alkotók. Ők ugyanis terápiás kutyák kiképzésével foglalkoznak, majd az ő munkára fogásukat patronálják, segítik. Ezáltal pedig nagyon sok embernek okoznak boldog pillanatokat. Olykor a halál árnyékában is.

 
Galéria

Dr. Juharos Ágota mesélt a kezdetekről, amikor 2011 szeptemberében Gyula bácsi, a Kisfái Kutyaiskola tujajdonosa segítségével kiképeztek két kutyát, majd két gyógypedagógust, és egyre jobban elmerültek a témában. Voltak, akik melléjük álltak, segítették, támogatták őket, ők pedig mentek, dolgoztak, tapasztalatokat gyűjtöttek. És végül, ezeket a tapasztalatokat összegyűjtve összeállítottak egy 30 órás akkreditált pedagógusképzést. Az első előadás után megszületett a könyv ötlete, mondván, semmiféle magyar szakirodalom nincs a kutyás terápia témában.
De hogy kell könyvet írni? Rátaláltak Mátéra, aki író, csak még nem írt könyvet, de tetszett neki a dolog. Egy évre rá megszületett a könyv, melynek bemutatóján ültünk.
A doktornő elmesélte azt is, miért is készült a könyv.

A könyv célja, hogy

• – bemutassa, mi is az a kutyás terápia
• – mire használhatók, miben tudnak segíteni ezek a remekül kiképzett állatok
• – hogyan tudjuk alkalmazni a fogyatékos gyermekek fejlesztésében, a normál iskolákban (motivációra, közösségépítésre)
• – a sajátos nevelési igényű gyermekek felzárkóztatására

Juharos doktornő orvosként azt is nagyon szerette volna, hogy ezek a jól képzett állatok bekerüljenek a kórházba. Erre akkor nyílt lehetőségem, amikor Borsos Andreával és az ő kutyájával összehozta a sors.
Borsos Andrea vette át a szót, aki elmondta, tizenötödik éve dolgozik a kórházban önkéntesként. Elmesélte, hogyan jutott hozzá kiskutyájához, a 8 hetes és 40 dekás Fügéhez, aki azóta is hű társa.
– Önkéntesként mindig imádtam bejárni a kórházba, de mindig hiányzott valami, ami a betegekhez köt. Ezt csokoládéval, beszélgetéssel sikerült ugyan néha feloldani, de volt olyan beteg is, aki egyáltalán nem nyílt meg. És akkor ajánlották, hogy keressem meg Ágotát, hogy terápiás kutyaként alkalmaznám fügét, aki ekkor már 3 hónapos és 60 dekás volt. Ágota javaslatára elmentem Gyula bácsihoz, ahol levizsgáztunk, és bekerültünk a kórházba, az onkológiára és a gyerekosztályra.

És ettől kezdve az addig humoros történet, átváltott. Az új történetek, melyek beteg gyermekekről, menthetetlen kicsikről és nagyokról szóltak, akiknek utolsó időszakát sikerült boldoggá tenniük Fügével, könnyeket csaltak a hallgatóság szemébe. De mindenki érezte, itt nem a betegségen, az elmúláson van a hangsúly, hanem azon, hogy ezek az emberek annyi fájdalom, keserűség, kilátástalanság közepette néhány pillanatra ismét boldogok voltak.