2019. 10. 09. VIRA Magazin – Emily, a terápiás kutya sokak számára tud segítséget nyújtani

Judák Mihályné vagy, ahogy sokan ismerik Manyi néni, még 2014 áprilisában örökbe fogadott egy menhelyen lévő kutyát, Emilyt, aki terápiás kutya lett. Legfőképpen sérült gyerekekkel, felnőttekkel dolgozik, számtalan területen segítve fejlődésüket, állapotuk szinten tartását. A ”Kutyával Egy Mosoly” Alapítvány színeiben látja el küldetését. Manyi szerint Emily ahová beteszi a lábát nemcsak egy, hanem nagyon sok mosolyt csal a gyerekek, emberek arcára.

Judákné kutyafelvezetővel beszélgettem a kezdetekről, hogyan lett Emily terápiás kutya, és az emberekre gyakorolt hatásairól. Voltak szívszorító részei is a beszélgetésnek, amikor megjelentek a könnyek is Manyi szemeiben.

Amikor elmentem Akasztóról az óvodából, a Kiskőrösi EGYMI-ben találtam állást. Ott egy pályázat kapcsán szerencsém lett megismerkedni a kutyás terápiával. Láttam, hogy milyen nagy hatással vannak a képzett kutyusok a sérült gyermekekre. A pályázat időtartama alatt Kutyával Egy Mosolyért alapítványtól, Kecskemétről jártak hozzánk a kutyusok. Ahogy közeledett a tanév vége, felmerült bennem a kérdés, hogy hogyan tovább. Ekkor határoztam el, hogy nekem is kell egy terápiás kutya.

A gondolatot követte a tett. Mivel én nem értettem ahhoz, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkezni egy kutyának, hogy alkalmas legyen a feladatra, a választást rábíztam a Kutyával Egy Mosolyért Alapítvány titkárára, Dr. Juharos Ágotára. Akkortájt én Labrador fajtában gondolkodtam. A kecskeméti menhelyen talált rá Ágota Emilyre. Felhívott telefonon, mondta, hogy ő talált nekem egy alkalmas kutyát, amit letesztelt, csak ez kistestű. Az első találkozás a kutyával Ágotánál történt.

El kell mondanom, hogy mi nem nulláról indultunk Emilymmel a képzésénél, annál is mélyebbről. Elsődleges dolgunk az volt, szocializálni családba, helyre állítani a bizalmat az emberek iránt, szoktatni a zajokhoz, és persze nagyon szeretni, ami nem esett nehezünkre.

Milyen hosszú út vezetett addig, hogy ő terápiás kutya legyen? Hogyan néz ki egy vizsga?

Amire nagyon büszke vagyok, hogy Emilynek fél év alatt sikerült felkészülni. 2014. április 4-én hozta haza a férjem, és még abban az évben, október 4-én sikeres vizsgát tett. Tehát mi nemcsak az állatok világnapját ünnepeljük, Emilyt is.

Esős napot fogtunk ki a vizsgára. Aznap reggel én kértem Assisi Szent Ferencet az állatok védőszentjét, hogy vigyázzon ránk és sikerüljön Emilynek a vizsga. Persze ahogy lenni szokott, a legszigorúbb vizsgaelnököt kaptuk. Első részben a temperamentumról és engedelmességről kell bizonyítani a kutyának, hogy megbízható, nyugodt viselkedést tanúsít bármilyen extrém szituációban, helyzetben. Emilynek engedelmeskednie kellett a vizsgaelnöknek is – akit akkor látott először – majd különböző „riogatós” szituációban nyugodtnak maradni. Például körbeállják a kutyát, hadonásznak körülötte és hangoskodnak. Ennek a feladatnak az a célja, hogy a stresszes helyzeteket is bírja a kutya. Szeparációs feladatnál a bizottság tagjaival bent marad egy nyitott ajtós szobában, nem mehet ki addig, amíg nem kap parancsot arra a gazditól. Élelem megtagadása, a májkrémes kenyér illata igen csábító, gazdi által tiltott, tehát nem ehetem meg, ezt minden terápiás kutyának be kell tartani. A fő feladat adott csoportban, előre megtervezett, óravázlat alapján bizonyítani kell, hogy fegyelmezetten együttműködik. Ha teljesíti a kritériumokat, terápiás kutya lesz. A tanúsítványát kétévente újítani kell.

Miben tud legjobban segíteni egy terápiás kutya? Minden korosztálynak tud segíteni? (Elsősorban gyerekekről hallunk) Melyek a leggyakoribb problémák, amelynek megoldásában tud segítséget nyújtani?

Minden korosztályban egy terápiás kutya igazán jó szolgálatot tesz. Legyen az gyermek, legyen az felnőtt. Gyakorlatilag ezzel most szembesültünk mi is, ami nagy kihívás volt számomra: Kiskunmajsán a „Ciróka” Bölcsődébe szeptembertől heti rendszerességgel jár fejlesztő foglalkozások keretében. Mondhatom bölcsődés korosztálytól az időskorosztályig. Nemcsak sérülteknek tud segíteni, hiszen megfordulunk iskolákban, idősek otthonában, nyári táborokban is.
Miben tud segíteni? Nagyon sok területen, fejlesztő célnál kiemelném a motivációs társ szerepét. Látogató programok esetében kedves, elfogadó lényével nyugalmat sugároz. Bizonyított tény, hogy simogatása jótékonyan hat az emberi szervezetre úgy, mint vérnyomás normalizálása, szorongás, depresszió csökkentésére.

Mesélt egy nagyon szívbemarkoló történetet is Mária. Amely történet elmondása előtt mondta, hogy sírni fogok. Én nem értettem miért, ha alább elolvassátok ezt a pár sort, ti is rájöttök miért is sírt Manyi néni.

Volt egy óvodás kislány, vele Emily egyénileg foglalkozott. Teljesen egészségesen született, súlyos betegség következtében épült le. A hosszú távú memóriája működött, de mozgási, egyensúlyi problémák léptek fel a műtéte után. Nem emlékezett az én nevemre sem, de ha mentem érte, boldogan mondta ”kutya”. A kislánynak az Emilyvel való találkozások boldog pillanatok voltak, nagyon szerette fésülni, etetni, simogatni, és természetesen utasítgatni, (helyedre, ül, fekszik), szerette sétáltatni. Minden alkalommal, mikor meglátta a kutyát, közölte velem –„Éhes a kutya”. Ekkor én már tudtam, hogy elő kell vennem a kiskanalat, a virslit, meg Emily „előkéjét”. A kutyával való séták úgy történtek, hogy én fogtam a kislány kezét, ő meg Emily pórázát. Mondókáztunk, énekeltünk.
Érdekessége a dolognak, hogy Emily felvette a ”kisbarátja” tempóját, abban az ütemben ballagott mellette, nagyon figyelt rá. Hamar – húsz perc után – elfáradt, ilyenkor jelezte nekem „Menjen a helyére a kutya”. Ügyesen utasította, hogy „helyedre”! Az előző tanévkezdéskor már nem találkoztunk vele, súlyosbodott az állapota, kórházba került, és nem jött vissza…  – mesélte könnyes szemekkel Manyi.

Hogyan szokott kinézni egy foglalkozás?

Attól függ, hogy hová megyünk. Vannak olyan osztályok, amelyekkel Emily már a hatodik tanévet kezdte meg. Megfelelő rituálékkal indítunk. Az intézményünk gyermekeinek az is fontos, hogy kiszámítható legyen egy óra, mi-miután következik, hol tart az óra… ilyenekre utalok. A gyerekeink szünetről érkeznek a terembe, ott fogadja őket Emily a zsámolyon ülve. Üdvözlik, ezáltal ráhangolódnak a kutyás órára, felveszik a kapcsolatot vele. Követi az úgynevezett „csendgyakorlat” – figyelik Emily mozgását, utánozzák. Ha leül-leguggolnak, ha két lábra áll-ágaskodnak, ha pördül egyet – menetirányt váltanak. Ezek után az óra anyagának feldolgozása történik. Ez attól függ, hol vagyunk, és milyen órán éppen. Az óra végén jutalmaz Emily, a gyerekek értékelik a foglalkozást. Tehát próbálunk egy keretet adni minden órának.

Sok-sok dologról és érdekességről tudnánk még beszélni. A terápiás kutya szembetűnő tulajdonsága, hogy feltétel nélkül elfogad. Valahol igaz a mondás, hogy a kutya az ember legjobb barátja. Ezt tapasztaltam én is az interjú készítése során.
Köszönöm szépen az igazán szívet megmozgató interjút Emilyről.

B.D