2021. 03. 18. SZOLJON.hu – Bármely részképesség remekül fejleszthető a terápiás kutyával
-
készítette
Klaudia
– Mióta foglalkozik kutyás terápiával?
– Négy éve. Jelenleg a Szolnoki Waldorf Óvoda és Iskolában dolgozom gyógypedagógusként, illetve a kecskeméti Kutyával Egy Mosolyért Alapítvány önkéntese, kiképzője vagyok. Iskolai keretek között is nagyon nyitottak a terápiás foglalkozásokra, ezért előszeretettel viszem be őket a tanórákra. Mázli, egy golden retriever keverék volt az első terápiás állatom. Sokáig hű társként vett részt a foglalkozásokon, de jelenleg már odahaza élvezi a „nyugdíjas éveit”. Így Muffin, egy hároméves angol cocker spániel az aktuális segítőm. De van egy kiképzés alatt álló kölyök labrador retriever kutyám is, Amy.
– Hogyan képzeljünk el velük egy-egy foglalkozást?
– Már a puszta jelenlétük is rendkívül ösztönzően hat a gyerekekre. Jól lehet színesíteni a tanórákat egy terápiás kutya bevonásával. A részképességek fejlesztése során például építünk egy akadálypályát, amin a gyerekek végigmennek Muffinnal. Szoktunk olyat is játszani, amikor a kutya a bója szerepét tölti be, a fiatalok pedig állatutánzó mozgásokkal megkerülik az egy helyben várakozó négylábút. Nagyon aranyosak és lelkesek tudnak lenni, hogy ki ér vissza leghamarabb.
A figyelmet alakító játékoknál utánozni kell a kutyát, ez mindig jó móka szokott lenni.
– Ilyenkor azt kell csinálni, amit Muffin. Például feküdni, ülni, forogni, vagy éppen ugatni. Mindez azért szórakoztató, mert egy terápiás kutya sok trükköt ismer. Muffin például ellök az orrával egy hatalmas plüss dobókockát, ezután a gyerekek odaszaladnak a játékhoz, és megszámolják a pöttyöket. Vagy megkérik, hogy borítson el egy számmal ellátott kuglibábut – a fejben számolást követően a kutya segítségével kell ledönteni a helyes eredménnyel ellátott bábukat. Az ebeknek egyébként olyan kifinomult receptoraik vannak, hogy azonnal megérzik, ha valamelyik gyerkőc rosszkedvű.
Ekkor odabújnak hozzá, ezáltal kizökkentve az adott állapotból, segítve a jókedv megteremtését.
– Azt gondolom, hogy bármilyen területet lehet alakítani a segítségükkel, gyakorlatilag a pedagógus fantáziájára van bízva, hogyan tudja a kutyát bevonni a feladatokba.
– Előfordult már, hogy a gyerekek megijedtek a kutyától?
– Ennek kapcsán van egy kedves történetem. Elkezdtem foglalkozni egy halmozottan sérült kislánnyal. Az első találkozás alkalmával még csak rá sem mert pillantani a kutyára, semmilyen kontaktust nem volt hajlandó teremteni vele. Majd idővel odáig fejlődtünk, hogy ma már saját kutyája van, akit segítőnek képezünk ki. Elmondhatatlanul jó érzés mindezt megélni. Elképesztően nagy eredmény, amikor valakivel olyan szintre jutunk, hogy egy kutyával él együtt, ami a saját segítő állatává válik. Hiszen a mindennapjait fogja segíteni és támogatni. Ilyenkor mindig rájövök, hogy nagyon szerencsés vagyok, mert terapeutaként és kiképzőként az egész folyamatot végigkövethetem.
– Ez valóban nagyon hálás feladat! De mégis mitől lesz egy kutya terápiás?
– Ha vizsgát tesz a felvezetőjével – gazdájával – együtt. Mindez két részből áll. Az első körben a kutya temperamentumát figyelik meg, majd ezt követően csoportos foglalkozásokon, valós terápiás szituációban kell bizonyítania a rátermettségét. A vizsgabizottság különböző feladatokon keresztül vizsgálja meg a jellemét. Például élelmet kell megtagadnia, pórázon sétálnia, illetve tesztelik, hogy mennyire hallgat gazdájára. Van olyan feladat is, amikor fenyegetően közelítik meg, ezzel próbára téve, hogy az agressziónak bármiféle jele is kihozható-e belőle. A következő körben egy konkrét csoportban, többnyire óvodában vagy iskolában kell helytállnia, bizonyítandó, hogy másokkal is tud együttműködni felvezetője segítségével.
Ez mind-mind hihetetlenül fontos egy terápiás kutya esetében, mivel a foglalkozások alkalmával sok minden megtörténhet.
– A gyerekek akarva-akaratlan is belerúghatnak, meghúzhatják a fülét vagy a szőrét. Ha a vizsgákon, valamint az előírt egészségügyi követelményeknek is megfelelt, megkapja arcképes igazolványát, amit kétévente frissíteni kell. Ennek a feltétele egy igazolás arról, hogy ez idő alatt problémamentesen és aktívan dolgozott.
– Miből szűrhetjük le, hogy akár a mi kutyánk is alkalmas lehet a feladatra?
– Általában már kölyökkorban észrevehető, hogy várhatóan megfelelő lesz-e a terápiás munkára. Mindezt különféle kölyöktesztek segítségével deríthetjük ki. Például a magasba emeljük, és megnézzük, hogy mennyire kapálódzik, vagy a hátára fordítjuk, és figyeljük, miként reagál. Mindezzel azt vizslatva, hogy mekkora az önuralma, vagy épp mennyire domináns
Gondosan megvizsgáljuk azt is, hogy a kutya idegrendszere mennyire stabil, hogyan tűri a zajokat, mennyire érzékeny az érintésre.
– Sokan sérülésükből adódóan nem tudják koordinálni a mozgásukat, így véletlenül megüthetik, megcsíphetik az állatot, ezért fontos, hogy egy leendő terápiás kutya ne legyen érzékeny az érintésre. Idősebb kutyákat is van lehetőség tesztelni, előfordulnak olyan esetek, amikor csak később derül ki, hogy olyan képességekkel rendelkezik, melyek alkalmassá tehetik erre a munkára. A tesztelést habilitációs kutyakiképzők végzik, ebben az efféle tevékenységgel foglalkozó szervezetek tudnak segíteni.
– Jól tudom, hogy a golden retriever az egyik legalkalmasabb kutya erre a munkára?
– Bármilyen négylábú beválhat, ez nem kimondottan fajtafüggő. Nagyon sokféle eb dolgozik terápiás kutyaként a yorkiktól kezdve a keverékeken át akár a dogokig. Azonban a golden és labrador retrieverek közül sok egyed rendelkezik azokkal a képességekkel, melyek fontosak egy segítő kutyánál. Emberközpontúak, és mindenkit szeretnek. Ez utóbbi az egyik legfontosabb egy terápiás kutya esetében. Úgy gondolom, minden fajtában meg lehet találni azt az egyedet, amelyik alkalmas lehet erre a munkára.
Köllő Judit, Fotó: Nagy Balázs
