2022. 02. 25. BAON.hu, Petőfi Népe – A kecskeméti alapítvány segítőkutyái erőt és önbizalmat adhatnak

Ajsa 16 éves, autizmussal élő esztergomi lány. Patrik 17 éves budapesti srác, ő Dravet-szindrómás, amely az epilepszia egyik legsúlyosabb formája. Mindkét fia­talnak a kecskeméti Kutyával Egy Mosolyért Alapítvány önkéntesei képeznek ki segítőkutyát, hogy egész nap legyen mellettük egy hű társ, egy erős támasz. Az egyik foglalkozáson találkoztunk velük, és persze Fügével, a labradorral, illetve Pepperrel, az uszkárral.

Egy februári szombaton dél körül érkezünk meg a Kutyával Egy Mosolyért Alapítvány Kisfáiban lévő kutyaiskolájába, ahol ebédidő ide, szieszta oda, vidám, de nagyon koncentrált munka zajlik. Az alapítvány egyik önkéntese és kuratóriumi tagja, Korsós Mónika a nyolc hónapos labradorral, Fügével fogad minket. A végtelenül barátságos kutyus türelmesen várakozik az interjú alatt, csak néha dugja közel az orrát a diktafonhoz, talán érdeklődésből, talán pedig hogy finoman jelezze, ő bizony már szeretné folytatni a gyakorlatokat.

Fügét a fiatal habilitációs kutyakiképző választotta ki egy labradortenyésztőnél az alomnyi kiskutya közül, és azóta ő viseli gondját, tanítja.

Ha minden jól megy, pár hónap múlva viszont már az autiz­mussal élő esztergomi Ajsa lesz a gazdija, őt fogja segíteni, bátorítani a mindennapokban (hogy még összetettebb legyen a földrajzi kirakós: Mónika Baján lakik és itt is dolgozik egy speciális iskolában, értelmi sérült gyerekekkel).

– Van, hogy a gazda hozza el a kedvencét, akiből szeretne segítőkutyát kiképezni.

De az is egy verzió, hogy egyeztetést követően mi keressük meg a családnak leginkább megfelelő kutyust. Az első lépés mindig az igények felmérése, azaz hogy a mindennapok során pontosan milyen jellegű segítségre lenne szüksége a gazdának. Általában közös vonás, hogy valamilyen módon az önállóságban, önálló életvitelben jelentsen támogatást a kutya – magyarázza Mónika.

Mozgás- vagy érzékszervi sérülteknél, kerekes­széke­sek­nél az egyik fő szempont a fizikai segítség: tárgyakat odavinni, kinyitni az ajtót, kihúzni a fiókot, fel- és lekapcsolni a villanyt, ugatással jelezni a rosszullétet. Az alapítvány elindítója és titkára, dr. Juharos Ágota képezte ki Bambit, a törpeuszkárt, aki az egyik televíziócsatorna hírműsora révén országos ismertségre tett szert: hallás- és mozgássérült gazdája még az öltözködésben, elejtett pénzérmék felvételében is számíthat rá.

– Most leginkább személyiségépítő kutyákkal dolgozunk. Ők legtöbbször autizmussal élő gyerekekhez kerülnek, vagy olyan gazdikhoz, akik depresszióval küzdenek, szoronganak, például nem mernek egyedül emberek közé menni, felszállni a buszra vagy vásárolni egy üzletben.

Nekik is rendkívül sokat segíthet egy kutya azzal, hogy önbizalmat ad – tudjuk meg az önkéntestől.

Megnyugvás
Ajsa márciusban lesz tizenhat éves. A nagylány Esztergomból hetente-kéthetente autó­zik Kecskemétre szüleivel, hogy szép lassan összebarátkozzanak Fügével. Már közel tucatszor találkoztak, és a gyakorlás során jól látszik, hogy az autizmussal élő tinédzser az első percek megilletődöttsége után egyre bátrabb lesz, és mind ügyesebben vezeti, irányítja a kutyát – a siker pedig mosolyt csal az arcára. Édesanyja egy másik kutyával velük együtt végzi el a feladatokat, hiszen nagyon fontos, hogy más is értsen ehhez a családban.

– Mindig nagyon várjuk, hogy Kecskemétre utazzunk.

Ajsának rendkívül sokat jelent a kutyákkal való ismerkedés abban, hogy az állapotát javítsa, enyhüljenek a szorongásos rohamai.

A kutyák nagy szeretetet, megnyugvást adnak számára. Neki leginkább azért van szüksége Fügére, hogy majd tudjon tenni egy sétát egyedül a házunk környezetében, akár egy forgalmasabb úton is átkelve, és ezáltal kinyíljon számára a világ, legyen esélye társas (szociális) kapcsolatokat kialakítani. Egyébként soha nem volt kutyánk, Ajsa mindig is félt az ugatástól, összerezzent rá. Arra gondoltam, ha lesz egy négylábú barátja, akkor ezek a félelmei feloldódhatnak, nem fog megijedni az utcán. Így jött az ötlet, hogy megkeressük az alapítványt – emlékezik vissza Sebők Mónika. Azt is elárulja, hogy lányának nagyon tetszik Füge, sokat beszél róla otthon, mindig megnézi a róla készült videókat, és közösen többször elolvassák, megbeszélik a kutyával kapcsolatos instrukció­kat, tudnivalókat. Már Füge vacka is elő van készítve Ajsa szobájában, az anyuka pedig rendszeresen bújja a négylábúakkal kapcsolatos szakirodalmat. Sebők Mónika hozzáteszi: már csak azért is nagyon sokat köszönhetnek az alapítványnak és Juharos Ágotának, mert egy pályázat révén anyagi támogatást is kaptak a kiképzéshez.

Közösen vizsgáznak
Természetesen nagyon sok gyakorlás szükséges ahhoz, hogy egy segítőkutya új gazdijához költözhessen. Ajsának és Fügének is majd egy vizsgán kell bizonyítania pár hónap múlva, hogy az autizmussal élő lány tudja irányítani, kontrollálni az állatot, tud kommunikálni vele és képes gondoskodni is róla. De Mónika szerint Füge egyéves korára eléri majd ezt a szintet, és ez általában is igaz: ilyen idős korú ivartalanított ebeknél már véget ér a serdülőkori „cicásság”, nem kölyökként viselkednek, és kialakul bennük a kellő felelősségtudat.

– Biztonsággal ki tudjuk a kutyát képezni arra, amire a befogadónak szüksége van, de ez nem azt jelenti, hogy egy robotot kapnak, ezért is fontos, hogy a kiképzés a gazdával együtt történjen, az állat megszokja a hangját, mozdulatait, és a gazda is jól használja a vezényszavakat

– ezt az alapítvány önkéntese és titkára is egyaránt hangsúlyozza. Utógondozási programjuk is van, tehát a sikeres vizsga után természetesen tartják a kapcsolatot a klienssel, visszajelzéseket kérnek a kutyáról, minden jól megy-e, és szükség esetén meg is látogatják a gazdát.

Egyre több a megkeresése a Kutyával Egy Mosolyért Alapítványnak, most hét segítőkutya kiképzése zajlik, és még várólistán van két-három jelentkező család: van, ahol szintén autista, máshol cukorbeteg gyermek mellé kellene egy hűséges barát.

Az anyagiak természetesen nem megkerülhetőek. Egy jól bevált segítőkutya eszmei értékét a gazdi számára pénzben nem lehet kifejezni. Ha az alapítvány választja ki kölyökkorában az állatot, akkor jellemzően – ha van rá lehetőség – törzskönyvezett egyed lesz, ugyanis tapasztalataik szerint a fajtatiszta kutya stabilabb idegrendszerű, magabiztos, egyszóval alkalmasabb lesz arra, hogy a nap huszonnégy órájában egy fogyatékkal élő ember mellett legyen. Füge több száz ezer forintba került, ehhez még hozzájön a képzés és a vizsgázás összege, így mire szolgálatba állhat, pénzbeli értékét megsokszorozza.

De az is gyakran előfordul, hogy tenyésztők nemes gesztusként ingyen felajánlanak egy-egy kölyköt, hogy segítőkutya válhasson belőle, és pályázatok, adományok révén is lehet csökkenteni a gazdira háruló anyagi terhet.

Juharos Ágotától azt is megtudjuk, hogy évente nyolc-tíz terápiás kutya is kikerül az alapítványtól, velük óvodákban, iskolákban tartanak foglalkozásokat, terápiát.

Társ a mindennapokban
A 17 éves Patrik Dravet-szindrómában szenved, amely az epilepszia egyik legsúlyosabb formája. Tud önállóan enni, öltözködni, de bármikor lehet rohama, amely teljes eszméletvesztéssel jár.

– Teljesen szegregáltan élünk az epilepszia miatt. Napi huszonnégy órában Patrik közelében vagyok – tudom meg az édesanyától, Baranyai Dorisztól. Kamasz fia a budapesti Pető Intézetben tanul, ő pedig az iskola alapítványának kuratóriumi elnöke.

A családnak korábban is volt kutyája, melyet egy másik alapítványtól kaptak, hogy jelezze Patrik rohamait. Ahogy Dorisz fogalmaz, egyik pillanatról a másikra anya mellett kutyakiképző is lett, és beteg gyermeke mellett gondoskodnia kellett a fiú két évvel idősebb nővéréről is. Nehézségekkel teli időszak volt, és sajnos az a kutya nem hozta azt, amit vártak tőle rohamjelzés terén, így megmaradt házi kedvencnek.

A kutyák iránti szeretet azóta is tart. Kecskemétre Patrik egy kétéves uszkárral, Pepperrel jár, és Juharos Ágota iránymutatásával végzik a feladatokat.

– Patrik szeretett volna egy új kutyát, aki állandó társ mellette a mindennapokban. A tapasztalatok miatt olyat kerestünk, amelyiknek nem hullik nagyon a szőre, illetve kicsi, így mindenhova velünk jöhet.

Peppert nyolc hónapos korában kaptuk meg egy családtól, és nagyon egymásra hangolódtak. Az iskolában megengedték, hogy terápiás kutyaként egész nap az asztala mellett legyen, osztálytársai és a tanárok is imádják. Elkezdtük kiképezni Peppert egy saját módszerrel, de beláttuk, ez kevés – meséli Baranyai Dorisz, miként találtak rá a Kutyával Egy Mosolyért Alapítványra. Abból, amit láttunk és hallottunk, úgy tűnik: a nagyfiú és hű társa is jól haladnak a sikeres vizsgához vezető úton.