2022. 03. 07. Díszpolgár – Sanyi kutya iskolába jár – segíteni

Sanyi türelmes. Miért írom ezt és ki az a Miso, alias, Sanyi? Ő egy angol springer spániel. 2013 végén született, jelenleg nyolcéves. Fél évesen érkezett Csehországból Magyarországra. Hároméves koráig vadászkutyaként dolgozott és kiállításokra járt. Ez idő alatt fedezték fel a türelmét és döntöttek úgy az akkori gazdái, hogy 2016-ban kezdjék el az átképzését. Sanyi 2018 januárjában vizsgázott le, mint terápiás kutya. Azóta járnak segíteni Braunitzer Nikolettel. Vele beszélgetek.

– Hogyan került önhöz ez a kutya?

– Sanyi a barátnőm kutyája. Még Lajosmizsén dolgoztam az általános iskolában és egyszer beszélgetem vele, hogy hogyan lehetne segíteni a gyerekeknek az órákon való motivációjuk növelésében. Az ő ötlete volt, hogy nagyon szívesen odaadja Sanyit, gyakoroljak vele, képezzem ki és vizsgáztassam le. Először vasárnaponként volt a kutyapályán specifikusan erre a gyakorlás, de akkoriban még csak átjártam a kutyához. Ez, mint kiderült, nem volt annyira célravezető, és akkor döntöttünk úgy, hogy kerüljön hozzám. Azóta nálam van. Vizsga után is nálam maradt, és azóta is aktívan együtt dolgozunk.

– Miért lett belőle terápiás kutya?

– Nálam a gyerekek miatt. Pedagógusként dolgozom, és látom, milyen hasznosnak bizonyul a gyerekeknél az órákon való aktivitásukban.

– Mennyi ideig tartott a kiképzése?

– Viszonylag gyorsan sikerült felkészíteni a vizsgára. Ez nála fél évig tartott. De ő ezt nemcsak szerette, hanem akarta is. Először van egy temperamentum vizsga, majd egy gyakorlati, ami fél órás és gyerekek között zajlik, ahol megmutathatja a rátermettségét. Viszont még mind a mai napig tanulunk új trükköket, hogy a gyerekeknek se legyen unalmas mindig ugyanaz. Mindent gyorsan megtanul, kivéve egyet, azt, hogy jelre hangot adjon, ugasson. Viszont nagyon sok trükköt tud már, például van a sima pacsit, aztán a lusta ember pacsiját, amikor nem vagy hajlandó lehajolni a pacsiért, hanem a lábadat nyújtod neki és arra adja a pacsit, azt, hogy a lábak között nyolcasokat tegyen meg, a kukucsot, vagy, hogy vigye a kosarat. De sok más trükkre is képes.

– Milyen vele egy kutyás óra az iskolában?

– Sanyi végtelen szeretetet tud adni, és kimondottan élvezi, hogy gyerekek veszik körül, hogy ő van a középpontban. Leginkább, mint „szemléltetőeszköz” szerepel az órákon, és ebből is leginkább a motiváció eszközeként. Nagyon sokféle-fajta feladat van. Például, matematika órán meg kell számolni, hogy hányszor ugrott fel a székre, hányszor adott pacsit és ezeket add össze vagy szorozd össze. Sokszor kosárban vannak feladatok és Sanyi húzza ki, hogy az adott tanulónak melyik feladatot kell megoldania. Sokkal jobban ösztönzi így a gyerekeket a feladatok elvégzésére, mintha egy tanár adná ki a munkát. A jó megoldásáért jutalom is jár Sanyitól. A gyerekek kérhetnek tőle egy pacsit, vagy megsimogathatják, ez sokkal nagyobb motivációs hatással jár, mintha kapnának egy piros pontot. Így sokkal aktívabbak az órán. Másik hatásos módszer, hogy Sanyi szólítja fel a gyerekeket. Lényegében én szólítom fel őket, mert ismerem már az osztályt és tudom, hogy kik azok, akik nem szoktak jelentkezni. Figyel engem, ismeri a jeleimet, így pont annál a tanulónál ül le, teszi rá a fejét vagy a mancsát a lábára, akit én szeretnék felszólítani. A gyerekek nagyon élvezik, hogy Sanyi szólította fel őket és tudják, hogyha jól válaszolnak, akkor már helyben is van a jutalom, mert csak lehajolnak és megsimogathatják. Ezek az egyéni jutalmazások, de vannak csoportos jutalmazások is. Ilyen például, amikor egy nehéz feladatra sok jó válasz érkezik, akkor a gyerekek terpeszállásban egymás mögé állnak, és a kutya átszalad hátulról a lábuk között. Nem egy nagy dolog, de a gyerekek ezt szeretik a legjobban.

– A Kutyával Egy Mosolyért Alapítvány tagjai, mondana róla pár szót?

– Minden terápiás páros egy szervezet felügyelete alatt végezheti a munkát, a miénk egy kecskeméti alapítvány. Ettől függetlenül az ország több pontján vannak kutyásaik, mint Szeged, Pécs térsége vagy Baja. Sanyival csak általános iskolába járunk, de országosan nagyon sok terápiás kutya van, akik különböző helyeken segítik az embereket. Például járnak óvodákba, iskolákba, kórházakba fekvő betegeket látogatni, de még idősek otthonába is. Mindenhol jótékony hatást érnek el. Az idősek otthonában például a puszta jelenlétükkel enyhítik a stresszt, ezáltal akár csökkentve a magas vérnyomást a programban részt vevő időseknél. Nekünk, tanároknak is jó, ha Sanyi benn van a tanáriban. Sokszor a kollégák sokkal többet simogatják, mint a gyerekek.

– Mivel szokta Sanyi a szabadidejét tölteni?

– Alvással. Mérhetetlen sokat alszik, de nem azért, mert annyira elfárad, hanem mert szeret aludni. Ha az időnk és lehetőségünk engedi, akkor még eljárunk vadászatokra, hajtani. Erről is van egy jó történetem. A Habsburgok ide jöttek Magyarországra vadászni, és kerestek egy olyan vadászkutyát, akivel a végén tudnak fotózkodni, mert jól mutat a képen. Sanyit választották. Az lett a végén a jutalma, hogy ezüst tálcán kapta a kacsacombot a vacsoránál. Kiállításokra is szoktunk még menni, ahol már veterán korosztályban indul. Ott mindig kihúzza magát, hogy én vagyok a valaki, ájuljatok el tőlem. De szokott úszni, fürdeni, labdázni, ezeket is nagyon szereti.

– Mi volt a legdurvább feladat, amit a gyerekek csinálnak vele, amire már ön is azt mondtad, hogy sok, de ő mégis tűrte?

– Nem volt olyan. Az első foglalkozás előtt mindig megbeszéljük a gyerekekkel, hogy mi az, amit lehet tenni vele és mi az, amit nem. Van egy olyan feladat, amiben ruhacsipeszeket kell rárakni a fejére, fülére, farkára, szőrére. Ezt is türelmesen tűri, szerintem még élvezi is, hogy ennyi kéz fogdossa egyszerre. Az se zavarja, ha ragasztós kézzel simogatják.

– Hogyan képezheti tovább magát az, aki terápiás kutyával foglalkozik?

– Szeretnék megemlíteni egy könyvet a „Kuku és barátai – Ismerjük meg közösen a segítőkutyák világát!” Loványi Eszter írta és Simon Tibor rajzolta. A mesekönyv fő célja a vakvezető-, hallás-, mozgássérült-segítő, autistasegítő és terápiás kutyák világának és fogyatékossággal élő gazdáik mindennapjainak megismertetése az érdeklődőkkel – Kuku, a hangjelző (hallássérült-segítő) kutya szemszögéből. Illetve: a Debreceni Egyetemnek van egy Állatasszisztált pedagógiai fejlesztőtevékenység területen pedagógus-szakvizsgára félkészítő, szakirányú továbbképzése, melyre szeretnék jelentkezni, hogy képezzem magam, hogy még jobban tudjuk segíteni Sanyival a gyerekek motiválását, fejlődését.

Pap Beáta