Wallace

Wallace a nevem, egy gyönyörű fiú labrador-mix vagyok. Életem első két évét menhelyen töltöttem – egy részét Magyarországon, majd Svájcba kerültem. Hála az égnek, Svájcban egy magyar anya-lánya páros jött el meglátogatni… és szerelem volt első látásra! Egy héttel később már a hegyekben, az első családommal voltam.

Nagyon gyorsan szobatiszta lettem, kutyaiskolába jártam, megtanultam vonattal és busszal utazni, ismerkedtem a lifttel, és bár először féltem, a lépcsőn is megtanultam járni. Kutya barátokat is szereztem és imádom a közös játékot velük. 
Nálunk hosszú a tél. A csúszós havas időben is kitudunk mozdulni, mert figyelek a mamimra – kölcsönösen vigyázunk egymásra. Nem veszítjük el a napi rutint, mert nekem le kell menni sétálni, és fontos a mozgás! Nincs idő a depresszióra!

Sosem vagyok egyedül, mert a gazdim nyugdíjas, így rengeteget tudunk együtt kirándulni, viszont a zsúfolt helyeken sokszor stresszes helyzetbe került. Egy hosszú utazás után egy kedves hölgy, Ágota kezdett el foglalkozni velem, hogy megtanuljam, hogyan tudok még okosabb kutyává válni és a maminak segíteni. Sok-sok tréning következett, ami izgalmas volt, és sok jutifalit kaptam érte – amiért persze mindent megtanultam. Egyszercsak le is vizsgáztam és kaptam egy gyönyörű hámot. 

Sokat mondják milyen ügyes vagyok és büszkék rám. 

Most már tényleg bárhova el tudunk együtt menni, és igazán élvezzük a közös életünket.