Bátor

Sziasztok, a nevem Bátor! Hivatalos nevemen Nice Hunter Life Smile – csak hogy tudd ez is én vagyok. Életem eddig nagyon izgalmas és élményekkel teli volt, hát mi vár még rám a jövőben? Remélem, szeretsz olvasni, mert ez nem lesz rövid. Kezdem az elején.

Kölyökként tesóim közül választottak ki, de nem akárhogy. Fura feladatokkal tesztelgették, hogyan is viselkedek. Természetesen már akkor is én bizonyultam a legjobb, legügyesebb kölyöknek, így új otthonomba költözhettem. Képzeljétek, annyira király kölyök voltam, hogy én magam választottam ki a nevem. Ha nem hiszitek, nézzétek meg az erről szóló videót :

Első kilenc hónapomat nevelőszülőnél töltöttem, akit Nikinek hívnak. Nikiről tudtam, hogy nem a végleges gazdám, de legalább annyira szerettem őt. Itt még nem tudtam, mi vár rám a jövőben. Kilenc hónapos korom környékén értem jött ugyanaz a személy, aki kölyökként piszkált a tesóimmal együtt. Az egyszerűség kedvéért legyen ő Kiképzőkém. Szóval értem jött és elvitt magához, ahol már nem egyedüli kutya voltam. Együtt éltem három labival és egy huskyval, kezdetben. Aztán jöttek mentek mellettem mindenféle kutyák. Itt már kezdtem kapizsgálni, hogy valami turpisság van a háttérben.

Mint kiderült Kiképzőkém azt a feladatot kapta, hogy segítő kutyát faragjon belőlem. Haha, feladtam neki a leckét – nyüglődtem az autóban, húztam a pórázt, ordítottam, ha valami nem tetszett. Úgy gondoltam, kicsit megizzasztom. Egy ideig sikerült is, de rá kellett jönnöm, néhány elvem fel kell adnom. Teltek-múltak a napok, hónapok, találkoztam néhány úgynevezett „kliens-jelölttel”, de valahogy soha nem én voltam, aki jó helyzetben volt.

Aztán Kiképzőkémmel történt valami. Elvesztettük falkánk egyik tagját, aki a legjobb tanítom és mesterem volt – nem csak a hülyeséget, sok okosságot is tanulhattam tőle. Shion egy terápiás kutya volt, nem is akármilyen. Kiképzőkémet nagyon megviselte a dolog, főként, hogy volt egy csomó munkája, amit nem igazán tudott ellátni. Én viszont segítő kutya tanuló voltam, szóval ott segítek, ahol tudok. Hát kisegítettem Kiképzőkémet is. Amikor kellett érzelmileg, máskor pedig a munkámmal álltam szolgálatára. Nem volt ez olyan nehéz, hiszen mindenben jó vagyok. Kettőt pislogtam és vizsgázott segítő kutya lettem. Ekkor vált világossá, hogy Kiképzőkém már a Gazdám. A kalandok csak itt kezdődtek, szóval remélem nem unalmas soraimat olvasni.

Első utam segítőkutyaként Belgiumba vezetett – ja, jól olvasod, Belgiumba. Repülővel. Utaztam. Elmondani se tudom milyen élmény volt. Három napot töltöttünk kint, ahol megismerkedtem egy csomó kutyahaverral és jónéhány külföldivel. Gazdival együtt rengeteg képzési technikát tanultunk meg, amit utána itthon tovább adhattunk másoknak is.

Mellesleg terápiás célzattal kipróbáltam magam különböző sportokban, Gazdi velem együtt végezte el a Treiball képzés első modulját – ha jól hallottam tervezi folytatni -, belekóstolhattam a hobbi agilitybe és a hoopersbe is. Mindezek mellett jelenleg még a mantrailling – személykeresés – köti le a szabadidőmet. Természetesen nem egyszerre csinálom ezt a sok mindent, hanem szépen koncentráltan, mindig csak egy-két dolgot. Imádom mindet, imádok dolgozni, ha feladat van. Mindegy hogy böknöm kell vagy szagot követni, mindig 100%-ot teljesítek. Vagyishát igyekszem.

Szóval jelenleg intézményi segítő kutyaként tevékenykedem óvodákban, iskolákban és idősotthonokban Baján, ahol minden gyerkőcnek, fiatalnak és idősnek igyekszem mosolyt csalni az arcára különböző bolondod módokon. De természetesen, ha kell komoly vagyok, figyelmes és türelmes. Ilyen egy jó labi. Még fiatal vagyok, előttem az élet. Tervezek még sok kalandot átélni Gazdival és sok mosolyt csalni az emberek arcára. Kövessetek Tiktokon, hiszen ti sem maradhattok le róla. http://bator_a_segitokutya