Bratkóné Földesi Ágota

Már pár hónaposan kiderült, nem vagyok átlagos csecsemő. A betegség, mellyel születtem, mind a mozgásomban, mind a beszédemben akadályoz,  jelentősen megnehezítve ezzel az életem. A Pető Intézetbe jártam, ahová nagyon sok pozitív élmény fűz, hisz itt tanultam meg írni, olvasni, és ami a legfontosabb: járni. Hatalmas hálával tartozom azoknak a dolgozóknak, akik szaktudásukkal lehetővé tették, általuk megtapasztalhattam, milyen az önállóság. Az iskola elvégzése után kitanultam a kéziszövő és számítógép kezelői szakmákat. Mindkettőhöz elhatározásra és vasakaratra volt szükségem, s nem hagytam, hogy a betegség bezárja a világomat. Már jó pár éve dolgoztam, amikor megismerkedtem férjemmel, Bratkó Józseffel. Szerelem volt első látásra. Mindketten tudtuk, hogy nem egyszerű feladatra vállalkozunk, a szerelmünk viszont minden nehézségen átsegített bennünket. Nagyon szerettünk volna gyermeket vállalni, de az egészségi állapotom ezt nem tette lehetővé, ekkor határoztuk el, hogy kutyust veszünk magunkhoz. Meg is találtuk a tökéletes csodakutyát, Bambi, a törpe uszkár személyében, aki aztán teljes értékű családtag lett. Már akkor elhatároztam, hogy segítőkutyát szeretnék belőle faragni, a kiképzés viszont nagyon sok energiát és odafigyelést igényel. Így találtunk rá a Kutyával Egy Mosolyért Alapítványra, tőlük megkaptuk a kezdőlökést, online oktatást, személyes találkozókat, így pedig nagyon sok gyakorlással, de elmondhatom, hogy az utasítások és leírások alapján én magam képeztem Bambit. Mindketten tanultunk a folyamat során, s minden egyes sikeresen elsajátított parancs még nagyobb önbizalmat adott. Képes vagyok rá, meg tudom csinálni én is. Szavak nélkül, kézjelzésekre dolgozik a segítőkutyám. Kitartásunkat siker koronázta, ugyanis Nemzetközi Mozgássérültet Segítő Kutya vizsgát tett Bambi, mégsem állunk meg itt. Hallássérült is vagyok, így hatalmas segítség, amikor a mancsával meglökve jelzi akár tv nézés, házimunka közben, hogy sms-em érkezett, vagy éppen jött hozzánk valaki. Ilyenkor megmutatja, honnét szólt a hang és várja, hogy kövessem őt, megnézzük a telefont, vagy éppen üdvözöljük a vendéget. Bambi fegyelemre, önállóságra és odafigyelésre tanított minket. Bambi a férjem után az első, aki a gondolataimat is kitalálja, aki mellettem van, ha szomorú vagyok, felvidít és nagyon sok örömet okoz az életemben. Neki köszönhetem, hogy fontosnak érzem magam, vannak feladataim, célkitűzéseim. Sok barátság is született általa. Már nem félek az egyedülléttől, hiszen soha nem vagyok magamra hagyva. Férjem és Bambi mindig mellettem lesznek. Köszönöm a sorsnak és hálás vagyok, hogy teljessé vált az életem Józsival és Bambival.