COOPER

Sziasztok, a nevem Cooper. Valamikor 2018 szeptemberében születtem, de pontosan senki sem tudja mikor. Nem sok emlékem van azokról az időkről. Anyukámra emlékszem, hiszen ő etetett és melegített a testvéreimmel együtt. Ahogy egyre nagyobb lettem elkezdett érdekelni a világ és szerettem volna minél több helyre eljutni, de az emberek, akikkel éltem szerintem nagyon szerettek és féltettek, mert megkötöttek egy jó erős valamivel, később azt hallottam egy kötél volt az. Majd jött egy olyan időszak, amikor nagyon hideg lett, és fehér valami is esett néha az égből. Nem víz, azt már ismertem, az valami más volt. Egy este ezután nagyon félelmetes dolog történt. Amikor sötét lett, néha-néha villogott az ég színesen, és durrogott nagyon hangosan. Félelmetes volt! Soha ilyet nem láttam még előtte és nagyon féltem. Szerettem volna elszaladni. Addig-addig szaggattam a kötelet, hogy végül elszakadt és én csak futottam és futottam. Akkor láttam utoljára az anyukámat és a testvéreimet. Elbújtam és mikor végre csend lett és világos, gondoltam megkeresem a családom. Jöttem mentem, találkoztam más emberekkel és kutyákkal is, de senkit sem ismertem. Majd egy napon két kutya egy háznál nagyon kiabált nekem.
Ekkor kijött a házból egy ember és ránk szólt, hogy hagyjuk abba a lármázást. Legtöbben Csillának hívták, de volt, aki Anyának. Beengedett az udvarra, óvatosan megsimogatott, adott enni-inni és nézett. Nézte minden lépésem, odahívott magához, simogatott, megnézte a bundám, a nyakamon a kötelet és közben szomorúnak láttam. Hiányzott a régi helyem, de itt sokkal jobban éreztem magam, ennyit sosem foglalkoztak velem korábban, lehet a másik emberek mégsem szerettek annyira mint hittem? Felhívott valakit, küldött neki képet rólam és valami olyasmit mondott, hogy „oké, nem tartjuk meg, de 4 napig engedd meg, hogy maradjon még megtalálom a gazdáit, vagy kinyit a menhely!” Menhely? Jól hangzik, biztos ott is van kaja.

Közben sokat foglalkozott velem, simogatott, sétáltunk, játszottunk, családtag lettem azt mondták. Elvitt orvoshoz, megfürdetett, illatos lettem szép tiszta. Végül egy nap elmentünk egy iskolába, ahol sok kutya és ember volt. Azt mondták ez a Kutyával Egy Mosolyért Alapítvány iskolája és itt terápiás, segítő kutya lehetek. Fogalmam sincs ez mit jelent, de Csilla boldog volt tőle és gondoltam most mindent megteszek, hogy terápiás, segítő kutya legyek és én fogom boldoggá tenni őt, hiszen ő is azzá tett engem. Sokat jártunk ide, sok mindent megtanított nekem. Egyszer egy napon mikor mentünk kevesebben voltak és az emberek nagyon izgultak, Csilla is. Gondoltam akkor most nagyon ügyes leszek, hátha jobb kedve lesz. Bejött, mert kicsi idő után nagyon boldog volt, valami olyasmit mondott, hogy egy álom valósult meg.

Azóta sokat járunk gyerekek közé, bölcsődékbe, óvodákba, iskolákba, de szoktunk menni felnőtt vagy idős emberekhez is. Nagyon szeretem mikor együtt megyünk dolgozni. Azóta lett nagy udvar, 4 kutyatesóm, 3 kicsi ember és Csilla még mindig úgy néz rám, mintha csoda lennék.

Szóval nem tudom 4 nap mit jelent, mennyire hosszú idő, de titokban azt remélem sosem telik el ez a 4 nap, és örökre együtt maradunk!