Diamond

………..Reggel elment iskolába, délután mire hazaért Diamond már nem élt…egy 10 éves gyerek számára ez érthetetlen és felfoghatatlan…hogyan mondod el egy gyereknek a halált, hogy ne törd össze az amúgy is zavart kis lelkét?
Én meséltem neki arról, hogy a Diamond elindult a csillagok közé, ott fog élni tovább, mi nem láthatjuk Őt többé, de Ő látni fog bennünket…az út mire odaér hosszú, napokig tart, azzal tudjuk segíteni, hogy esténként gyertyát gyújtunk, hogy ne tévedjen el a sötétben és figyeljük az eget, mert ha odaér a legfényesebb csillagként fog ragyogni, hogy észrevegyük…
4 nap égett a gyertya a teraszon, 4 este pizsamában néztük az eget sírva…tegnap este Patrik felkiáltott – Nézd anya, ott a Diamond, látod azt a csillagot az a gyémántosan ragyogót? Ő az, nem ment messze itt van a házunk felett…
Ha szeretnétek elköszönni Diamondtól, este csak nézzetek fel az égre, ott ragyog már a csillaga, tudjátok az a gyémántosan csillogó…
A képen a kisfiammal van, a több ezer fénykép közül az egyik örök kedvenc…

2011-2018

Egy fekete cane corso fiú vagyok. 10 hetesen  jöttek kiválasztani engem a tesóim közül. Az új gazdim azt mondta, hogy azért jöhettem velük, mert gyönyörű nagy barna szemeim vannak és a kisgazdit-aki akkor még csak 3 éves volt- olyan lelkesen követtem mindenhová, meg szépen vettem ki a kezéből a kutyakekszet amit hoztak nekünk. Hamar megtanultam, hogy én nagy vagyok ezért a kisebbekkel óvatosan kell játszani…ez csak néha nem szokott sikerülni, ha nagyon belemerülök a játékba és véletlenül rájuk lépek… de tényleg csak nagyon néha…
Kutyaoviba és kutyasuliba is jártunk, hogy okos jól nevelt eb legyek, valami kattogós dologgal, az emberek azt mondják klikkerrel tanultunk.  Ha valamit jól csináltam akkor  jött a katt és a finom falat. Gyorsan rájöttem, hogy ha a gazdira figyelek és azt csinálom amit szeretne akkor jön a katt és a hami… innen már gyorsan tanultam meg mindent amit kértek tőlem. Sokféle helyre mentünk sétálni és az emberek mindig megakartak simogatni, mert szép fényes szőröm,  én meg nagyon szerettem mert olyan puha a kezük  amikor a nyakamat vagy a fülemet simizték…a kisemberek keze még puhább. Ha ijedt nagy szemekkel néztek rám, hát muszáj volt odabújni hozzájuk, hogy ne féljenek már annyira…akkor meg már hangosan nevettek és még több simit kaptam.
A gazdi azt mondta egyszer, hogy most sokat kell tanulnunk- persze a lényeg itt az volt, hogy jó sok falatkát kaptam- és utána elmegyünk vizsgázni. Sok ember előtt megmutattuk, hogy mit is gyakoroltunk- ügyesek voltunk, mert az emberek azt mondták sikerült a vizsgánk és most már TERÁPIÁS KUTYA vagyok! Sok kisemberhez szeretnénk elmenni és játszani velük, hogy kacagjanak meg sok simit kapjak… mert a simi az annyira jóóóóóóóó…meg a jutifalat is……

a gazdim elérhetősége: eniko.igaz1976@gmail.com