Ferenczy Zoltán

Több, mint tíz évvel ezelőtt egyeztem bele, feleségem és a lányom kérésére, hogy váljunk kutyás családdá. Ha valaki akkor azt mondta volna nekem, hogy gyermekek és kutyák közt ennyi örömöt találok, valószínű kételkedtem volna benne. Alapvetően kereskedelemben dolgozom. A kutya tartás évek alatt a mindennapjaim részévé vált. Egy óriás schnauzerrel kezdtünk, majd hamarosan szembe jött velem az a fajta, mely számomra a nagybetűs kutyává lépett elő. 2010. augusztusában került hozzánk Tánya, az első orosz fekete terrierünk, majd őt másik három követte. Párom pedagógus, és az ő álma volt, hogy Tányát terápiás kutyává képezzük ki. Miután ők levizsgáztak, a saját munkája mellett elkezdett kutyás rendezvényekre, programokra járni. Sokszor kísértem őket, valahogy szimpatikussá vált, amit csinálnak. Az addigi életemhez, érdeklődésemhez képest új dimenziók nyíltak meg, és ebben én is részt szerettem volna venni. Jelentkeztem, majd sikerrel elvégeztem a habilitációs kutya kiképzője OKJ-tanfolyamot. A vizsgára való készülés közben én magam is gyakorolhattam tanuló-felvezetőként vizsgázott terápiás kutyákkal. Óvodás gyermekek csoportjában megtapasztaltam egy  különleges, új élményt, hogy milyen nagyszerű érzés a kutyával a gyermekekhez kapcsolódni. Számomra ott vált nyilvánvalóvá, mennyi öröm rejlik abban, hogy a kutyák segítségével mosolyt tudunk csalni az emberek arcára.