Friedl Andrea

Veszprémben születtem, jelenleg Eplényben lakunk, ebben a gyönyörű fekvésű bakonyi faluban, erdő széli nagy kertes házban. Itt végre kiélhetem az állatok iránti szeretetemet. „Kutya nélkül a ház nem otthon”, vallom már gyerekkorom óta. Szofit 2020 tavaszán a születésnapomra kaptam a gyerekeimtől. Nagy utat tettünk meg érte, az ország másik szélén született Nyíregyháza mellett, Győrteleken.   Már első perctől fogva éreztem, hogy ő más, mint az előző házőrzőink. Virág lányom Veszprémben működő befogadó otthonban dolgozik, ahová a családból kiemelt gyerekeket helyezik el ideiglenesen. Virág rendszeresen szervez kirándulásokat, ahova mi is elkísértük a kis csapatot. Szofi és a gyerekek is nagyon élvezték ezereket a programokat. Jó volt látni és megtapasztalni, hogy a zárkózott, félénk apróságok Szofi hatására kinyíltak, megbátorodtak. „Már nem is félünk a kutyustól” mondták többször is. Akkor kezdtem el utánajárni, hogyan lehet a Szofiból terápiás kutya. Akkor már jártunk szorgalmasan kutyasuliba, az alapokat Szabó-Horváth Katától tanultuk meg, akivel aztán együtt csináltuk végig a terápiás képzést. Nincsenek véletlenek, ezt megtapasztaltam a 30 napos zarándok utamon is, az El Camino megtanított arra, hogy nemcsak véletlenek, de lehetetlen dolgok sincsenek az életben. A terápiás vizsgára Ferenczy-Tóth Ildikó vezetésével készültünk fel. Örök hálával tartozom neki a sok segítségért és bátorításért, mert azért voltak napok, amikor nagyon el voltam keseredve, de az Ő pozitív hozzáállása és kisugárzása mindig új erővel töltött fel. Nagyon élveztük Szofival együtt a felkészítő foglalkozásokat, sokat tanultam és változtam én is ez idő alatt.