Kovács Gabriella

3G lettem a családi felosztásban: Gabi, a gondos gazda becenevet kaptam egyik sokadik szülinapomra.
Kicsi koromtól fogva az emberek nevelése és oktatása érdekelt, így mindig ezzel kapcsolatosan választottam munkahelyet is. Dolgoztam: filmosztályon szerkesztőként, zenekiadónál, oktatási minisztériumban, kutatóintézetben, majd mielőtt teljesen a saját vállalkozásom építésére koncentráltam volna többek közt a nemzeti iroda független oktatási szakértőjeként, még tettem egy kitérőt az egyetemi szférában is. Hallgatók oktatásával és az elnyert nemzetközi pályázat révén a szakfordítóképzés megújításával már sokkal közelebb kerültem ahhoz, hogy megtapasztaljam áttétek nélkül a munkám gyümölcsét. Legigazibbnak mégis azt az állatasszisztált terápiás fejlesztő munkát érzem, amit Mázlival most együtt csinálhatunk. Mivel kicsi koromban a kiscicám elszakítása tőlem óriási traumát okozott, így megfogadtam, hogy felnőttként csak akkor lesz négylábú családtagunk, ha biztosítani tudjuk neki mindazt, amire neki szüksége lehet úgy, hogy közben nekünk sem jelent terhet. Ezt rosszul gondoltam, mert el sem tudtam volna képzelni, hogy mennyivel többet ad egy négylábú családtag az élethez mintsem elvesz belőle. Látva a sok kidobott menhelyi állatot biztosak voltunk benne, hogy ránk is vár valahol egy csöppség. Arra azonban nem gondoltam, hogy Mázli érkezésével régóta dédelgetett álmom is valóra tud majd válni: 2023 óta több intézménybe is járhatunk terápiás, fejlesztő foglalkozást tartani vagy rendkívüli osztályfőnöki óra keretében tájékoztatni az érdeklődőket a felelős állattartásról vagy szüinapi zsúr során még inkább összehozni a gyerekeket csapatépítéssel. Remélem még sok izgalmas év vár ránk közösen.