Marci

Marcipán vagyok, de mindenki Marcinak szólít! 2015. július 3-án, Nyíregyházán születtem. Nagyon titkosan választottak ki testvérem közül, mert én voltam a gazdám szülinapi ajándéka, aki szomorkodott, mert nemrég vesztette el szeretett spánieljét.
Családja tudta, hogy arról álmodozik, bárcsak lenne egy terápiás kutyája, aki elkísérné őt az iskolába, és segítene rendet tenni a sok eleven gyerkőc között.
Egy szép napon, amikor gazda mit sem sejtett, megkapott engem, mint élete legnagyobb meglepetését.  Szóhoz sem jutott mikor meglátott, megölelt és rögtön „bevizezte” a szőrömet, amit nem bántam, mert éreztem, hogy odavan értem. Mielőtt a gazdihoz kerültem, megvizsgáltak és azt mondták alkalmas leszek terápiás kutyának, így elmentünk Dr Juharos Ágota kutyasulijába.
Hú, mennyi kutya volt ott, én csak játszani szeretem volna, de a gazdának más tervei voltak. Hosszú hónapokig, keményen tanultuk a „terápiás mesterséget” és ma már, mint terápiás kutya kísérem el a gazdámat, az iskolába.
Nagyon boldog vagyok, amikor az alapítvány nyakkendője rám kerül, mert tudom, hogy a gyerekekhez megyünk, és akkor lesz játék, futkározás, simi, no meg jutifalat! A gazdám nagyon büszke rám, azt mondja segítek a gyerekeknek tanulni, meg sokkal jobban viselkednek, ha én is ott vagyok.