Moko

Sziasztok, Moko vagyok, egy labrador kan kutya. Gyakran hívnak csokinak, de nem bánom, mert nagyon aranyos vagyok, nem? A sors úgy hozta, hogy Szerbiából kaptam egy meghívást, hogy legyek intézményi segítő kutya és segítsek a gyerekeknek a tanulásban egy szép iskolában. Szeretek segíteni és összebújni a gyerekekkel, ez boldoggá tesz.
Ezért Magyarországra kerültem 7 hónaposan egy nagyon aranyos hölgyhöz, akivel rengeteget tanultam. Ott sok barátom is volt, akikkel sokat játszottam. Szeretem, ha kergetnek, és szeretek elszaladni, nagyon gyors vagyok. Szeretek az edzőimre is figyelni, de az edzések néha olyan fárasztóak, hogy egész nap csak reggae zenét szeretnék hallgatni utána.

Amikor már mindent megtanultam, akkor rendszeresen jött a mostani gazdám nagyon messziről, Belgrádból, hogy gyakoroljunk együtt és ő is megtanuljon mindent az én kiképzőmtől. Amikor már nagyon ügyesek voltunk együtt, és már táborozó gyerekekkel is tudtunk játszani, akkor elvitt magával a messzi otthonába. Most már itt élek vele Belgrádban, egy nagy városban. És tudod, mit szeretek még, szeretek úszni a folyóban vagy a tóban, és ha valaki dob nekem egy labdát, minden alkalommal odaviszem neki, és még többet akarok. Ki ne szeretné a labdákat, annyira szórakoztatóak. A gazdim gyakran visz sétálni a természetbe, hogy szimatolhassak, és azt is szeretem, amikor együtt futunk, mert nagyon fontos, hogy egészségesek legyünk, mert akkor tudok nagyon sok évig a gyerekeknek a segítségére lenni, hogy ők is könnyebben tanulhassanak.