Nanuk

Nanuk vagyok, gazdám szerint malamut és husky keverék. Nem csalás, nem ámítás, szánhúzó kutyák is lehetnek segítő kutyák! Persze én nagyon különleges vagyok, és ezzel teljes mértékben tisztában is vagyok…
Két évesen lemondtak rólam, és majdnem egy évet töltöttem menhelyen. Amikor megláttam az új gazdiaim egyből tudtam, hogy ők lesznek az embereim most már örökre, de tényleg. Nagyon jól kijöttünk a kezdetektől fogva, és mivel szuper okos vagyok, hamar rájöttem, hogy jó lesz az új életem, és nagyon kiegyensúlyozott és nyugodt kutya vált belőlem.

Elkezdtünk egy nagyon kedves emberhez járni, akit Ágotának hívnak. Ő mindenféle új kunsztot talált ki nekem, aminek nagyon örültem, mert imádok dolgozni. Jelentősen felment a jutifalat adagom is ez által! Mi azóta minden nap tréningezünk, és még jobban összeszoktunk. Most már tényleg elválaszthatatlanok vagyunk!
Gazdám autizmussal élő, ebből fakadóan nehézséget okoznak neki bizonyos ingerek. Főleg szociális helyzetekben segítek neki és persze a csodás bundám simogatása is nagyon megnyugtató számára.

Amikor legutóbb Kecskeméten jártunk bemutattam a kedvenc feladataim és trükkjeim, amik már szinte magától jönnek. Azt is nézték, hogy mennyire figyelek a kedves gazdimra, meg hogy nem eszek föl holmi lehullott sültkrumplikat a földről (pedig fincsi lett volna). Mivel természetesen nagyon ügyes voltam, kaptam egy új nagyon menő hámot, amit ha felveszek bárhova, még a puccos múzeumokba is be mehetek. Mostanra mód felett művelt és a kultúrában is jártas kutya lettem. Én leginkább a szobrokat szeretem, azt nem teljesen értem miért bámulja a pacákat a falon a gazdi olyan hosszasan…