Paku-Balogh Szófia

Sziasztok! Paku-Balogh Szófia vagyok, Szaffi (igen, a meséből). Mohácson születtem és nőttem fel és itt is dolgozom gyógypedagógusként. A kutyák kiskoromtól kezdve az életem részei voltak. Az első kutyusomat 6 évesen kaptam. A kutyás terápiával az egyetemen ismerkedtem meg, és komolyabban akkor kezdett el érdekelni. Végzős egyetemista voltam, amikor eldöntöttem, hogy nekem lesz egy vizsla-labrador keverék kutyám. Éppen nagyban készültem a terepgyakorlatomra, amikor a párom kollégája szólt, hogy nem messze Mohácstól talált két vizslador kölyökkutyát. Kicsit kételkedtem, hogy így terepgyakorlat, államvizsga, szakdolgozat előtt van-e nekem időm egy kölyökkutyára, de végül is arra van az embernek ideje, amire szakít, úgyhogy fel is hívtam a hirdetőt, aki közölte, hogy már jelentkeztek a kutyusokért, valószínűleg elviszik mindkettőt. Elkeseredtem, de a hölgy lelkére kötöttem, hogy ha valamelyik mégis maradna, azonnal hívjon és én megyek. Eltelt egy nap, gondoltam, már mindegy, de aztán mégis kaptam egy hívást, csak egy kiskutyát vittek el, másnap mehettünk az ,,ottmaradtért”. Hát mi mentünk is és egy kis csodával tértünk haza, akit Mayának neveztem el. Igazából úgy voltam vele, ha alkalmas lesz terápiára, az szuper, de ha nem, akkor meg boldog családi kutyus lesz belőle. Hát hamar kiderült, hogy alkalmas, úgyhogy megkezdődött a képzése. Habár nem volt egyszerű, rengeteg dolgot tanultam Maya tanítása során mind tőle, mind magamról. És a mai napig biztos vagyok benne, hogy nem véletlen volt, hogy a két szuka kutyus közül, végül ő maradt ott nekem.