2011.09.13. Négylábú kis doktorok

Petőfi Népe
Négylábú kis doktorok

Popovics Zsuzsanna

KECSKEMÉT | Már Kecskeméten is van kutyás terápia: óvodában, gyermekotthonban végzi „munkáját” két eb.

A kecskeméti Juhar utcai speciális iskola gyermekotthonának lakóit heti rendszerességgel meglátogatja dr. Juharos Ágota két kutyájával: Bömbivel és Móczival. A radiológus egész családját megfertőzte a kutyaterápiával: fia, Lestár Csaba és unokahúga, Juharos Réka is vizsgázott felvezető, lelkes híve ennek a módszernek.  A gyermekotthonban nevelkedő, értelmileg sérült gyerekek láthatóan nagy örömmel fogadják mancsos vendégeiket. A találkozó első momentumaként egyenként üdvözlik a kutyákat, ők pedig viszonzásul szorgalmasan pacsiznak.

Ezután közös feladatokat végeznek: pórázon sétáltatás, játékos feladatok végzése, az egyik legkedveltebb momentum a kutyák utánzása. – A kutyás terápia azért jó, mert a gyermekek ki tudják mutatni szeretetüket, és viszont is szeretetet, feltétel nélküli alkalmazkodást tapasztalnak az állatok részéről – fogalmaz Vargáné Fekete Erzsébet, a gyermekotthon vezetője. – Egy olyan kisfiú, például, aki nem tud beszélni, de mindent megért, kézjelekkel kommunikál a kutyával, és kiválóan megértik egymást. Sőt azt tapasztaltuk, hogy a kutya ösztönzi egyes szavak kimondására. Ezek az okos állatok elfogadják a sérült gyermekeket, akik számára puszta jelenlétük is hatásos terápiának bizonyul.

Magyarországon törvény szabályozza a terápiás kutya használatát, vizsgát kell tennie mind az állatnak, mind a felvezetőjének. – Mindkét kutyánk keverék, az egyik egy tanyáról került hozzánk, a másikról lemondott korábbi gazdája – mesél magukról Ágota, a kutyás terápiát Kecskeméten meghonosító radiológus. – Korábban egy Kisfáiban lévő kutyaiskolába hordtuk őket, májusban vizsgáztak mint terápiás kutyák. Elsőként egy napközis óvodában fogadtak bennünket heti két alkalommal, és rettentő nagy sikerük volt a kutyáknak mind a szülők, mind a gyermekek részéről. A gyermekek megtanulták, hogyan kell idegen kutyával szemben viselkedni. Akadálypályát építettünk, azon haladtak végig az ebekkel. Hatalmas sikerélmény volt, amikor egy kislány, aki kimondottan félt a kutyáktól, alig egy óra alatt annyira megszerette az állatainkat, hogy haza se akart menni.

Bömbi és Móczi a SANSZ Alapítványnál vizsgáztak, Debrecenben. Azért olyan távol, mert megyénkben nemhogy vizsgázóhely, de mindeddig kutyás terápiások sem voltak. – Úttörők vagyunk, de nagyon lelkesek – magyarázza Ágota. – Részt vettünk országos kutyás terápiás kongreszszuson, és annyi jó tapasztalatot hallottunk, hogy legszívesebben mi is egyfolytában ezt csinálnánk. Nehéz megfogalmazni, mit érzünk, amikor látjuk, hogy egy Down-kóros – egyébként nem beszélő – gyermek száján kibuggyannak az „ül”, „arra” vezényszavak. Ezért dolgozunk. A Nyíri úti iskolába is meghívták a gyógyító kutyákat, lassan több lesz a felkérésük, mint a kapacitásuk.

Távlati terveik között szerepel egy saját alapítvány, képzőközpont, valamint vizsgahely létrehozása.

Barátságosak, szelídek a terápiás kutyák, a gyermekek minden rezdülésére figyelnek, azonnal reagálnak