On line sajtóban

2016.06.22. Kutyás fejlesztő tábor- BAJA város honlapja

NÉGYLÁBÚ DOKTOROK GYÓGYÍTANAK

EGYMI Letty, Sion és Sammy: egy labrador, egy husky és egy német juhász, mindhármukon hám, nyakukban kendő, amely azt jelzi, ők terápiás kutyák. Az a dolguk, hogy bátorítsák, motiválják, ösztönözzék a gyerekeket, játékba hívják és vigyék őket, oldják feszültségeiket, félelmeiket, szorongásaikat. Ők pedig – az országban élő és tevékenykedő négylábú kollégáikhoz hasonlóan – maradéktalanul eleget is tesznek a feladatnak.
 2016. jún. 22.
Négylábú doktorok gyógyítanakA kecskeméti Kutyával egy Mosolyért Alapítvány évek óta nagy lelkesedéssel és szakértelemmel foglalkozik kutyák kiképzésével és a kutyás terápia elismertetésével. Bajai munkatársuk, Korsós Mónika habilitációs kutyakiképző, pedagógiai asszisztens és kutyás felvezető tanév közben napi szinten jelen van a bajai speciális iskolában (EGYMI), ovisok, általános iskolások és a készségfejlesztőbe járó kicsik számára tart egyéni és csoportos kutyás foglalkozásokat. Mint mondja: ahogy megjelenik az iskola folyosóján, rögtön körbeveszik a gyerekek, és kérdezgetik, hol van Berci és Letty, mikor hozza már be őket újra. Az iskolába járó gyermekeknek nyaranta sem kell nélkülözniük négylábú barátaikat: a kutyás tábor minden napja közös játékkal, ezen keresztül fejlesztéssel, fejlődéssel telik.
Jelenleg 11, állami gondozott, különböző súlyossági fokú sérüléssel élő gyermek táborozik a speciális iskolában. Ott jártunkkor Korsós Mónika és két kutyusa, Letty és Sion, valamint a Szegedről érkezett Sipka Norbert és Sammy kutyája foglalkozott velük. Betekinthettünk néhány játékba: a bátorságpróba keretében például a gyerekek a földre feküdtek, a különböző testrészeiken elhelyezett jutalomfalatokat pedig a kutyusok rövid szimatolás után leeszegették róluk. Ezt a játékot természetesen nagy kuncogások kísérik, hiszen nemcsak a látvány mókás, de a kutya szuszogása is csikiz, így mindenki szívesen vállalkozik a próbára. Folytatásként a gyerekek csapatokat alkotnak, és ebben a játékban a két kutya-csapatkapitány jár jól, hiszen amelyik gyerek jól teljesíti a kijelölt feladatot, annak a kutyája kaphatja meg a jutalomfalatot. Persze, hogy ilyen motivációért mindenki igyekszik kihozni magából a legtöbbet!

Igazából ez a kutyás terápia egyik lényegi eleme: segítségével a gyerekek átlépnek saját korlátaikon, kinyílnak, megtanulnak felelősséget vállalni. – Nem teszünk különbséget a gyerekek között, bár a feladatokat némileg differenciáljuk: ha valamelyiküknek valami nehezebben megy, akkor besegítünk, könnyítünk, de akinek megy, annál betartjuk a szabályokat. Nagy bennük a versengési vágy, könnyű rávenni őket, hogy benne legyenek a játékban, de ha mégsem, akkor ott a kutya: ő biztosan mindenkit be tud vonni – mondja Korsós Mónika. Példaként említi az egyik súlyosan sérült fiúcskát, aki a tavalyi tábor idején találkozott első ízben a kutyákkal, de akkor még nem tudták kimozdítani a passzivitásból. A következő tanévben elkezdődött az egyéni fejlesztése, mostanra pedig már alig lehet ráismerni: szépen, felelősen bánik a kutyákkal, a nevelők szerint szinte kicserélték a máskor visszahúzódó gyereket.
A tábor napirendjének nagy részét a kutyákkal való aktív program teszi ki. Reggeli után megbeszélik a napi teendőket, rendet raknak, majd indulhat a foglalkozás. Általában a játszótéren tartózkodnak, vagy sétálnak a városban, a környéken, természetesen a kutyákkal együtt. Ebéd után csendes pihenő, majd folytatódik a program a szabadban vagy a tornacsarnokban (időjárási viszonyoktól függően). A kutyák mindennek közvetlen vagy közvetett szereplői, az ebédlőt leszámítva állandóan a gyerekek közelében vannak. Mivel azonban számukra az egész napos megfeszített munka nagy igénybevételt és stresszforrást jelent, szükségük van egy helyiségre, ahová visszavonulhatnak pihenni. Erre a felvezetők fokozottan figyelnek. – Az 1-es szoba a miénk, oda rajtunk kívül más nem mehet be. Ezek a kutyák az otthoni rutinhoz szoktak, számukra megterhelő, hogy egész nap 11 gyerek rohangál körülöttük. Amikor úgy látjuk, hogy kutyáknak pihenésre van szükségük, akkor elkülönítjük őket. Magunkkal hoztuk az otthoni holmijukat, az ismerős szagok mindig jó hatással vannak rájuk. Ezen kívül azonban állandóan velünk vannak, a gyerekeket a gondozásukba is bevonjuk – meséli Korsós Mónika. Fontosnak tartja, hogy a gyerekek megtanuljanak odafigyelni az állatokra, elsajátítsák az alapvető teendőket, etetést, itatást, a kutya végtermékének eltakarítását: ezek mind együtt járnak a kutyás élettel. Mindezek mellett azonban a négylábúak számos egyéb készség fejlesztésében is tudnak segíteni. – Az egyik legnagyobb gond az ilyen gyerekek esetében az agresszió. Gyakran bántják egymást verbálisan és tettleg is. A tábor kezdetén mindig tisztázzuk, hogy a kutyák nem szeretik a kiabálást, csúnya szavakat, verekedést. Ez többnyire be is válik, bár persze néha azért előfordulnak koccanások. Az agresszív gyereket azonban sokkal könnyebb megnyugtatni, ha odamegy hozzá a kutya, törleszkedik, kéri a simogatást. A kutyákat sosem bántanák – meséli Korsós Mónika.

Hozzáteszi: a kutyák nagyon tudatában vannak annak, hogy ők itt komoly munkát végeznek. – Már a második kutyámmal tapasztalom ezt. A fekete labradorom, Berci nagyon rutinos. Ha ráteszem a terápiás hámot és a kendőt, pontosan tudja, hogy indulunk dolgozni, és ilyenkor mit várok el tőle. Ő a passzív gyerekek oldásának szakértője, míg Letty bárkihez odamegy, és követeli, hogy foglalkozzanak vele. Tábor esetén a kutyáknak szükségük van egy napra, amíg tudosítják magukban, hogy most nem otthon alszunk, hanem egész nap a gyerekekkel foglalkozunk – meséli a szakember. Fontos, hogy a tábor ideje alatt legalább két kutyás felvezető jelen legyen, hiszen ilyenkor fokozottan kell figyelni a kutyákra és a gyerekekre is. A kutyaterápia önmagában is csapatmunka, hiszen egyéni fejlesztés esetén is szükség van a gyereket ismerő gyógypedagógusra ahhoz, hogy hatékonyan tudjanak dolgozni és segíteni. Baján a speciális iskolában erre lehetőség nyílik, de Korsós Mónika már a helyi és a környékbeli óvodákba is bejár, tovább igyekszik csapatot gyűjteni maga köré. Mint mondta: a kutyák iránti ragaszkodást és szeretetet gyerekkorából hozza magával, pályaválasztáskor előbb vakvezető kutyák kiképzését szerette volna megtanulni, végül rátalált a hablitációs kiképzésre, ezt Szegeden, egy OJK-s képzés keretében végezte el. – Ott ismerkedtem meg a szakmával és három golden retrieverrel, akik fantasztikus terápiás kutyák. Megtetszett a szakma, elkezdtem komolyan foglalkozni vele, aztán jött Berci, a fekete labradorom, akivel remekül felkészültünk a vizsgára. Rátaláltunk a Kutyával egy Mosolyért Alapítványra Kecskeméten, ők nagyon sokat segítettek, és ösztönöztek arra, hogy elkezdjem kiépíteni a környéken a csapatomat. Találtam is már érdeklődő embereket, nekik segítünk a kiképzésben – idézte fel a kezdeteket Korsós Mónika. Hozzátette: fontos lenne, hogy minél többen értesüljenek erről a lehetőségről, mivel Magyarországon még kevesen és keveset tudnak a kutyás terápia jótékony hatásairól. Követendő példaként említette azonban Kecskemétet, ahol az alapítvány már elérte, hogy a terápiás kutyákat beengedjék a kórház gyermek és onkológiai osztályára.
A kutyás terápia gyökerei az ókori görögökig nyúlnak vissza, majd hosszú szünet után a 18. századi Angliában alkalmaztak kutyákat a pszichés betegek gyógyításában. Ahhoz, hogy egy négylábú terápiás kutyává válhasson, komoly kiképzésen kell résztvennie és szigorú vizsgákon megfelelnie. Annyi azonban bizonyos, hogy kevés olyan gyermek van, aki ellen tudna állni a négylábú terapeutáknak.
Sándor Boglárka 

Leave A Comment