2018. 05. 03. Félegyházi Közlöny – Szavak nélkül kötött barátságot Niki és Füge

Így történik ez Kasza Katalinnal is, aki gyógypedagógiai asszisztensként köteleződött el az úgynevezett állatasszisztált terápia mellett. 25 éve dolgozik a kecskeméti Egységes Gyógypedagógiai és Módszertani Intézménynél, tanulásban és értelmileg akadályozott, illetve autizmus spektrumzavarral küzdő gyerekek mellett. Ehhez a munkához hívta segítségül Fügét, a bájos labrador hölgyet, akit 2014-ben fogadott örökbe, és egy év múlva már meg is szerezte a terápiás kutya vizsgát. Azóta a Kutyával Egy Mosolyért Alapítvány önkénteseként dolgoznak. Többek között Kata munkahelyén, a Nyíri úti iskolában, ahol hetente kétszer tartanak „kutyás” tanórát. Nem csoda, hogy a speciális gondoskodásra szoruló gyerekek imádják ezeket a matek és magyar órákat.

Nemrégiben új feladatra kérte fel Katát és Fügét az alapítvány vezetője, dr. Juharos Ágota. Egy félegyházi kislány, az úgynevezett elektív mutizmussal küzdő Niki számára tették lehetővé, hogy Füge segítségével megtanuljon kicsit jobban bízni a világban.

– Kéthetente keddenként hozta el az édesapa Nikit, akinél Szegeden, a pszichiátriai klinikán már alkalmaztak néhány esetben állatasszisztált terápiát, biztató eredménnyel. Ezért kereste meg az alapítványt a családsegítő, és kért segítséget a 14 éves, pályaválasztás előtt álló kislánynak. Akkoriban nyerte meg a Kutyával Egy Mosolyért Alapítvány a TESCO pályázatát Félegyházán és Kecskeméten, és dr. Juharos Ágota úgy döntött, hogy ennek keretében nyolc állatasszisztált alkalmat felajánl Niki életminőségének javítására. Fügével mi kaptuk a lehetőséget, hogy kipróbáljuk magunkat ezen az új területen. Elektív mutistával ugyanis még soha nem találkoztam korábban a munkám során sem – meséli Katalin.

A szakirodalom leírása szerint az elektív mutizmus egy tisztázatlan eredetű kommunikációs zavar. Legfőbb tünete, hogy a maradéktalanul egészséges, ép értelmű gyermek kizárólag a legszűkebb családi környezetben – olykor ott is csupán egyetlen kiválasztott személlyel – hajlandó beszélni, miközben külső környezetben akár egy hangot sem ejt ki. Katának és Fügének egy logopédus, Bodor Éva is segített a kihívásban, ami kezdetekben nem kecsegtetett sok reménnyel. Az iskolában is csak írásban kommunikáló kislány eleinte teljesen bezárkózott, majd idővel előbb kézjellel, később érintéssel, végül szavakkal utasítást adott a kutyának.

– A bizalom felépítése volt az első lépés. Igyekeztem nyugodt légkört teremteni, és szövetségeseket keresni a munkához. Így bevontuk Niki 16 éves nővérét is, akivel bizalmi kapcsolatban van. A testvér jelenléte jó ötletnek bizonyult. Előbb a kutyával kapcsolatban tört meg a jég, majd megtörtént az áttörés: egyszer csak elköszönt, majd óráról órára haladva elértük, hogy kérdésre szavakban válaszol. Nem vagyok türelmetlen. Ez már óriási eredmény!

Niki betegsége az óvodában jelentkezett. Szerencsés, mert normál általános iskolába járhat, tanárai vállalták, hogy szóban nem, csak írásban kérik számon tudását. A választott némaság azonban roppant módon megnehezíti az életvezetését, belterjessé teszi világát. Pedig Niki értelmes, a humort kimondottan kedvelő kamaszlány, aki hamarosan középiskolába megy. Ebben a helyzetben minden apró javulás, nyitás a világ felé óriási jelentőségű lehet.

A nyolc alkalom letelt. Niki és Füge között valami láthatatlan szál szövődött ez idő alatt. S bár még mindig nagyon szűk ugyan a kommunikáció, de valami elindult. Kata terve, hogy a kutyával közösen támogatják Niki szocializációját. Szeretne például eljutni odáig, hogy közösen elmenjenek a kecskeméti plázába, ahol még soha nem járt a félegyházi kislány. Talán a választott középiskolába is elkísérik majd az első iskolanapon, hogy biztonságot és támaszt nyújtsanak az új, ismeretlen környezetben. A projekt tehát lejárt. De az alapítvány munkatársai – közöttük Füge és Kata – nem engedik el Niki kezét.

Fotó: Petróczi Réka