Tarr Erzsébet

25 éve a gyógypedagógiában dolgozom. 6 évig értelmi sérült gyerekeket tanítottam, a többi időt gyógypedagógus/pszichopedagógusként tanulási és pszichés zavarral küzdő gyerekek iskolai megsegítésével töltöttem. Jelenleg is egy általános iskolában dolgozom sajátos nevelési igényű, tanulási és magatartási  nehézséggel küzdő gyerekek mindennapjait segítve. Az állatokat kicsiny gyermekkorom óta szeretem. A kutyás terápia pár évvel ezelőtt került közel hozzám. Első pillanattól kezdve lenyűgözött, elgondolkodtatott. Egyre többet olvastam, kutakodtam róla a környezetemben, irodalmakban. Lassan, de biztosan tudtam, hogy szeretnék segítő szakmásként ebben a „világban” is tenni valamit. Saját kutyám nem volt még, de eldöntöttem, hogy lesz. Csipke 2017 július 31-én, 7 hetesen került hozzám. Előtte már többször meglátogattam aprócska kutyusként a testvérei között is. Boldog voltam, amikor haza vihettem. Pár hónap múlva elkezdtük a közös munkát, ő kölyökként én pedig teljesen kezdő, amatőr kutyásként. Voltak nehéz pillanatok, meg kellett tanulnom hogy működik a kutya, hogyan működök én, és hogyan tudunk ketten együtt dolgozni is, nem csak játszani és együtt élni. A tanulás során többször megbizonyosodtam róla, hogy igazi fejlődés csak akkor van, ha elhagyom a saját biztonságos zónámat. Többször megtörtént, sikeres vizsgánk a bizonyítéka: megérte.

Szeretném Csippet a mindennapi gyógypedagógiai munkámba bevonni. A tanítványaimat és a kollégáimat megismertetni ezzel a tevékenységgel.

Az alapítvánnyal közösen dolgozva remélem Csipkével sok olyan helyre eljutunk, ahol maradandó élményt nyújhatunk felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt. Mosolyt hívni az arcokra egy terápiás kutya segítségével óriási dolog. Mindezt egy jó csapatban önkéntesként tenni önmagam számára is életre szóló élmény. Igazi elhivatottsággal és alázattal hiszem, hogy a kutyás terápia nagyon jó, hasznos és „gyógyító”.