Rólam:
1983-ban születtem, és szüleim elmondása szerint mióta megtanultam beszélni, kutyáért könyörögtem. Álmom 11 éves koromban vált valóra, mikor megkaptam első kutyámat Lujzát, a dalmatát.
Lujza 7 évig volt családunk tagja, de egy nyáron egy „kedves” ember úgy gondolta jó móka lesz mérgezett falatkákkal körbeszórni a környéket. Sajnos Lujza kutyánk is áldozatul esett a „tréfának”.
Nem sokáig bírtam kutya nélkül, hamarosan egy kis labradorral, Mollyval bővült a család. Vele kezdtem el 2000-ben a kutyakiképzés alapjait tanulni, Csikai Gyula szárnyai alatt.
2002-ben Smokyval a keverékkel gyarapodtunk. Szegény pöttöm kölyökkutyus sírva szaladgált az utcán a viharban, megesett rajta a szívem, és mivel akkoriban Kecskeméten még nem volt menhely, befogadtuk. Mollyval azóta is nagy barátságban vannak.
Időközben munkavállalási tanácsadóként végeztem Gödöllőn, de sajnos ebben a szakmában eddig nem volt lehetőségem elhelyezkedni.
Igyekeztem visszatérni a segítő szakmákhoz, így természetgyógyász-reflexológus képesítést is szereztem, és terveim közt szerepel a természetgyógyászati ismereteim folyamatos bővítése.
A kutyás terápiával Ágota nagynénémen keresztül ismerkedtem meg 2011-ben, amit a gondviselés ajándékának hiszek, mivel már régóta megfogalmazódott bennem, hogy gyermekek fejlesztésével szeretnék foglalkozni.
Közös lelkesedésünk eredményeképpen akkor Bömbivel vizsgáztam le terápiás kutya felvezetőként, de mindig is vágytam egy saját segítő kutyára.
Több próbálkozás után találtam rá Lunára, akivel 2013 nyarán sikeres terápiás vizsgát tettünk.