Hajdú-Vörös Enikő

Végzettségeimet tekintve óvónő, tanító és drámapedagógus, valamint gyermekcoach vagyok. Jelenleg a kecskeméti KRE Petőfi Sándor Református Gyakorló Általános Iskolában dolgozom, első osztályos gyermekek tanítójaként.

1970-ben születtem Hódmezővásárhelyen. 8 éves koromban kaptam Saci nevű fekete közép uszkáromat, vele nőttem fel. Csodás gyermekkorom volt általa, rengeteg kalandban volt részünk.  Iskolázatlanul is terápiás jegyekkel bírt, minden nehéz helyzeten könnyen átsegített minket egészen 16 éves koráig. Nehezen dolgoztam fel az elvesztését. A sírjánál állva megígértem neki, soha többé nem lesz uszkár kutyám, ő volt számomra az egyetlen. Hosszú évek múltán éreztem, nem tudok kutya nélkül élni. Sajnos férjem féltve a kertünket hallani sem akart kutyáról. 2017 őszén elvégeztem a Kutya, mint segédtanár c. tanfolyamot, – amely óriási hatást gyakorolt rám – ezek után nem volt kérdés, hogy a jövőben – saját kutyámmal – én is szeretném végezni ezt a gyönyörű, segítő tevékenységet. Tudatosan keresgélni kezdtem a kutyafajták között, így lett kiválasztottam a goldendoodle, amelynek félig uszkár, félig golden retriever vér csörgedezik az ereiben, családbarát és gyermekcentrikus. Férjem, látva elszántságomat, lelkesedésemet 2018 nyarán, a születésnapomon meglepett egy 6 hetes goldendoodle kölyökkel, aki a Véda nevet kapta tőlem. Ettől a perctől az életünk megváltozott. Mozaikcsalád a miénk, a 4 gyermek mellett az új kis családtag érkezésével lett teljes a kép, az utolsó darabka is a helyére került. Véda 4 hónapos korától kutyaiskolába jártunk, és a legnagyobb örömömre a bő másfél évig tartó szorgos munka eredményeként 2020. július 24-én sikeres záróvizsgát tettünk, TERÁPIÁS KUTYA és FELVEZETŐJE lettünk.

Bármerre járunk, mindenhol csodálják Véda kedvességét, nyugalmát, szeretetét. Pedagógusként többször vittem magammal az iskolába, boldogan tapasztaltam, hogy még a legfélénkebb, legbátortalanabb gyermek is a szívébe zárta őt nyomban. Kutyám puszta jelenléte, látványa már önmagában is terápia, az érintéséről, játékáról nem is beszélve.

Tudom, hogy sok szép év áll előttünk, szeretnénk minél több helyre eljutni Védával, sok-sok örömet adni a gyerekeknek, mosolyt csalni az arcokra.

Hálás vagyok, hogy a Kutyával egy mosolyért alapítvány tagja lehetek.