Lana

Sziasztok! Lana vagyok, egy kék szemű ausztrál juhászkutya lány. Páhin születtem 2020.01.01-jén. 9 terstvéremmel boldogan éldegéltünk, amikor feburárban egyszer csak beállított egy csomó idegen és engem meg még három lánytestvéremet egyesével megvizsgálgatttak. Nem értettem mi folyik itt, mert idegen nénik emelgettek meg játszani akartak velem, ami nem tűnt annyira rossznak, úgyhogy elszórakoztam velük. Mind utólag kiderült ez egy teszt volt, hogy alkalmas leszek-e terápiás kutyának. Fogalmam sem volt akkor, hogy ez mit jelent. 9 hetesen jött értem a gazdi, aki elnevezett Lanának és hazavitt Babarcra. Kellett idő mire összeszoktunk, mert elég hisztis voltam még az elején, mert nem volt mellett az anyukám és mert a gazdi nem figyelt fel minden nyüszitésemre. Teltek-múltak a hetek és sikerült megszoknom az otthonomat, sőt nagyon megszerettem hiszen annyi érdekes dolog van nálunk, például a hátsó udvarban, ahol egy csomó madár és birka lakik, de őket csak a kerítés mellől tudom figyelni. Ezen kívül volt egy öregapó kutyus, akit Fickónak hívtak, ő volt a lakótársam. De sajnos csak rövid ideig, mert szegényke elment, mikor négy hónapos voltam. Megviselt, hogy eltávozott közülünk, hiszen ő volt nekem a második apukám. Mikor elég nagy lettem ahhoz, hogy kimozduljunk itthonról, elkezdtünk a gazdival oviba járni. Nagyon imádtam ezt az időszakot, hiszen ez nem szólt másról, mint a játékról a barátokkal. Miután kijártam az óvodát, beiratkoztunk az iskolába, ami már nem volt akkora móka, mert feladatokat kellett csinálni, amit én már rég tudtam, csak a többiek még nem és egy csomószor újra, meg újra meg kellett csinálni. Kamasz koromban szerintem egyáltalán nem voltam nehéz eset, de a gazdi az volt. Mindig ellenkezett és nem fogadott szót. Ebben az időben sokat segített nekünk, hogy elkezdtünk a Vivihez járni, a SmileDog Kutyasuliba, hiszen együttműködőek lettünk a gazdival és egyre jobb csapattá váltunk. Mikor két éves lettem, addigra kezdett körvonalazódni, hogy mi is egy terápiás kutya munkája. El is mesélem nektek, hogy egyáltalán nem megerőltető munka, legalábbis számomra, mert idegen gyerekekkel meg felnőttekkel, idősekkel kell csak találkozni és elfogadni a símogatást meg a jutalomfalatokat, meg persze követni a gazdi utasításait. 2022-ben sikerült nekem is a terápiás vizsga, megkaptam az igazolványomat, úgyhogy még több kaland vár ránk a gazdival….meg persze még több simi és juti.

Elérhetőségem a gazdinál: ritzlivett2000@gmail.com