Max

Max vagyok. Maximális öröme gazdámnak. 🙂 Egy évesen, lesoványodva, betegen kerültem ideiglenes befogadómhoz 2 kutyus mellé. Nagyon féltem mindentől. Ha elhagytuk a kertet, és kicsit sétálni mentünk, végig sírtam az utat. Nem tudtam mi történik velem. Gazdám egyik kutyusa váratlanul elpusztult, így hát mellette maradtam, megvigasztaltam. Ó pedig egyre több időt foglalkozott velem. Jártunk kutyaiskolába. Időbe telt, mire megszoktam az új környezetem. Egy éves koromig alig mozdultam ki az akkori kennelből, így hirtelen furcsa volt a sok új inger. Nem annyira éreztem magam komfortosan. A sok simi, dicséret és juti azonban meghozta bátorságom. Gyorsan kinyíltam és azóta is segítem gazdámat mindenben. Mivel kutyakiképző, én vagyok a mintadiák, mindenkinek én mutatom meg, mit kell csinálnia. Ezen kívül – mivel már nagyon bátor vagyok-, segítek, hogy a gyerekek is azzá váljanak. Ó, és az idős emberek! Őket is nagyon szeretem! Az a sok kedvesség és simogatás, amit tőlük kapok! Cserébe trükkök bemutatásával szórakoztatom őket.

Életcélom, hogy minél több embernek bebizonyíthassam, hogy a nagy-fekete kutyák is ugyanolyan ebek, mint világosabb szőrzetű társaik és, hogy egy felnőtt kutyát is lehetséges teljesértékű társsá képezni. Ha útközben találkoznánk, légy szíves simogass meg, köszi!