Nokedli

Nokedli vagyok, vérbeli tanyasi udvarból származó vegyes felvágott, de az bizonyos, hogy szálkás szőrű tacskó volt az őseim között. Szüleim málnatermesztő család birtokát őrzik, így én is jól beletanultam a házőrzés folyamatába, mindezek mellett viszont – bár elsőre talán kissé ellentmondásosnak hangzik-, már a nagymamám is gyerekszeretetéről volt ismeretes. Azt is eltűrte, hogy a család legkisebb tagja megharapja a farkát.
Ilyen jó felmenőkkel vétek lett volna otthagyni és jött is egy hölgy, aki gyermekeknek tart bábelőadásokat. Főnyeremény, egymásnak teremtődtünk!
Hamar bizonyítottam, hogy a vér nem válik vízzé, a gyermekeket én is imádom, szívesen dolgozom velük és még a gazdira is hallgatok. Oké, tacskó természetem néha kicsit megvicceli, mivel nagyon szeretek rohangálni, gazdi azonban még erre is talált megoldást: agility edzésekre visz!
Imádom, szó szerint robbanok a pályán és mindig nagyon megdicsérnek, hogy a gyorsaságomat hihetetlen figyelemmel párosítom, amit általában nehéz összeegyeztetnie a kutyakollégáknak. Én azonban pontosan tudom, hogy különleges vagyok.
Nem véletlen tehát, hogy terápiás vizsgát is sikerült letennünk és ott is megemlítették, mennyire nekem találták ki ezt a szakmát, az ő szavaikkal élve valósággal szétesek a csóválástól, ha már meglátom a gyermekcsoportokat.
Gazdival főképp táborokban szoktunk tevékenykedni, ott nagyon nagy sikerem van és bírom is az egész napos gyűrődést, de gazdi gőzerővel dolgozik azon, hogy a „bábos programjába” is bekerülhessek valahogy, mint (fő)szereplő.