Véda

Sziasztok!

Hajdú Véda vagyok, a Hajdú család legkisebb kedvence. 2018. május 7-én születtem Németországban. Apukám mini barna uszkár, anyukám golden retriever, ebből következik, hogy én egy lombikkutyus vagyok.

Hosszú utat tettem meg, míg Kecskemétre érkeztem jelenlegi gazdám legnagyobb örömére, aki születésnapjára kapott engem meglepetésül. Úgy örülni embert még sohasem láttam, ahogy ő tette, mikor megpillantott, magához ölelt. (Érdekes, én is pont így örülök neki minden nap, mikor hazajön hozzám a munkából.)

Hosszú időbe telt mire megtanultam, nem szabad papucsokat, cipőket lopni, rágni, lyukakat ásni a kertben, pisilni a fűre. Szerencsére a kutyaiskolában – ahová 4 hónapos koromtól jártunk a gazdival – megtanultam Ágota nénitől a fegyelmet, kitartást, engedelmességet, így otthon is egyre könnyebb volt velem. Imádom a jutifalatot, naná, hogy bármit megteszek érte cserébe. Szerencsére a sok gyakorlásnak, tanulásnak idővel eredménye is lett, gazdám legnagyobb örömére 2020. július 24-én terápiás kutya lettem, gazdi pedig a felvezetőm.

Nagyon jó család a miénk, rendszerint 4 gyerek van körülöttem, mindenki imád, a nagyok párjai is. A 8 éves Tomi megtanított focizni, bár a kapus szerepét nem szívesen vállalom. Imádok ugyanis futni, labdázni, hempergőzni, heverészni a fűben. Sok trükköt tudok már, melyeket szívesen be is mutatok bárkinek. Gazdám sokszor elvisz az iskolájába, ahol nagyon jó lenni. Egyrészt, mert nagyon szeretem a gyerekeket, akikkel mindig jókat játszunk, másrészt, mert akkor is a gazdival lehetek. Voltunk már futóversenyen, gyerektáborban és egyéb programokon is. Kíváncsi vagyok mi minden vár még rám, remélem, Veled is találkozom hamarosan!