Sajtos-Szűcs Renáta

Szegeden élek és egy szegedi általános iskolában dolgozom, mint gyermekvédelmi felelős. Mindig is kötődtem az állatokhoz, gyerekkorom óta mindig volt valamilyen házi kedvencem.  Mivel gyerekként sajnos saját kutyám nem lehetett, sokat vendégeskedtem a nagynénémnél, mivel ott volt arra lehetőség, hogy kutyákkal tölthessem a szabadidőmet.  Jó pár évvel később férjemmel kertes házba költöztünk, és akkor életem egyik legnagyobb vágya teljesülhetett, lettek saját kutyáink. A kutyáink akkoriban csak házi kedvencek, családtagok voltak, nem volt különösebb célom velük. Évekkel ezelőtt úgy hozta a sors, hogy karitatív munkát végezhettem egy állatmenhelyen, és ideiglenes befogadó voltam, sok-sok kutya nálunk talált ideiglenes menedéket. Egy alkalommal annyira egymásba szerettünk az egyik mentett kutyával, hogy véglegesen nálunk maradt. Ő volt a mi Bogink, aki egy tipikus terápiás kutya alany volt, lenyűgöző volt a személyisége, maga volt a szeretet és odaadás. Az ő elvesztésével, akkor azt kívántam a sorstól, hogy ennek a rendkívüli kutyának, aki teli volt szeretettel és ragaszkodással, visszatérjen a lelke hozzám egy másik kutya képében és még vagy ugyanennyi időt tölthessünk együtt, amit akkor Bogival. 2017 nyarán megérkezett családunkba Azúr, aki egy border collie és egy keverék kutya szerelem gyermekeként látta meg a napvilágot.  2019 tavaszán elvégeztem az OKJ-s habilitációs kutyakiképző tanfolyamot és bennem véglegesen megfogalmazódott, hogy Azúrból is terápiás kutyát szeretnék. Azúrral remélhetőleg még nagyon sok, élményekben gazdag év áll előttünk. Szeretnénk sok gyermek és felnőtt arcára minél több mosolyt csalni, boldog pillanatot szerezni számukra, és nem utolsósorban a kutyás terápia remek lehetőségeit népszerűsíteni.